Találkozás a moziban

Felhívott! El sem hiszem! Az emléke még mindig itt él bennem, úgy, mintha csak tegnap történt volna. Pedig már három éve volt, hogy együtt töltöttünk egy csodás éjszakát. Még mindig érzem az ízét a számon, érzem az érintését a bőrömön, a leheletét a nyakamon. De aztán nem találkozhattunk többet, Ő nős és nem akart bonyodalmakat. Én sokáig csak az emlékéből éltem, hosszú hónapokig. És most mégis felhívott. Három év után. Hihetetlen öröm és remegés fog el, úgy érzem mindjárt kiugrok a bőrömből, a szívem hevesen ver, a mosoly nem akarja elhagyni az arcomat. Legszívesebben most futnék, futnék messzire, repülnék, símogassa végig a testemet a hűs szél. Úristen! Már öt óra és mi fél nyolckor találkozunk a mozi előtt! Azonnal készülődnöm kell! Beállok a zuhany alá és hagyom hogy a forró víz végigfolyjon a testemen. Le kell nyugodnom addig, nem állhatok ott majd előtte, mint egy tinédzser, reszkető kezekkel, görccsel a gyomromban. Leborotválom magam. Nyomok egy kis borotvahabot a kezembe és szétkenem a habot a puncimon. Milyen finom kis habocska! :) Fogom a borotvát. Istenem, még mindig remeg a kezem. Megpróbálom finoman, ügyesen. Csak nyugi, nem kell kapkodni! Megyek a mozi felé, de nem áll ott előtte senki. Na itt vagyok, merre lehet? Hirtelen egy kocsi dudája megszólal nem sokkal mellettem. Jesszusom! A szívem is kiugrott a helyéről. Nyílik a kocsiajtó és Ő kiszáll belőle. Mosolyog rám, azzal az édes, sármos mosolyával, mozdulataiban tiszta erő, férfiasság és laza elegancia.
– Szia! Remélem nem ijesztettelek meg! Egész elfehéredtél! Na mostmeg milyen piros vagy! – és nevetve nyom két puszit az arcomra.
– Szia! A frászt hoztad rám azzal a dudával!
– Na akkor a nagy ijedtségre igyunk egyet valahol a közelben! A jegyeket már megvettem és még van vagy 25 percünk. Kinyitja nekem a kocsiajtót és én beszállok. Menetközben lassan megnyugszom, belőle bensőséges hangulat árad, hamar átveszem a stílusát és nevetgélünk. Mire visszaérünk a mozihoz, már rohanni kell, mert kicsit lekéstük az elejét. De sebaj. Vele vagyok. Beülünk az utolsó sorba, hál istennek nem sokan vannak rajtunk kívül. Egyébként is egész kis terem ez, mert a film már lejárt, csak itt játsszák. Leülünk egymás mellé és a válla hozzámér.