A Hercegnő 2. rész - A potyanap

Éppen törölköztem, mikor a telefon. A francba! Vizes lábbal futva lavíroztam a kövön.
– Igen, tessék!
– Szia! Tamás vagyok a gyártásról. A mai felvételt az eső miatt lefújtuk, holnap pedig nem Szentendrén kezdünk, hanem a 43. képpel folytatjuk a Szigony utcai objektumban. Nagymonitor, hálózati üzem, 9-es drehfertig. A kamera fahrton lesz. Minden világos?
– Minden. Köszi! Szia!
Hoppá! Kaptam, ajándékba egy napot. Na, minek essek neki? Megpróbálok végére járni a ügynek. Nem lehet, hogy egyedi eset.

Ez még mindig gondot okozott. Nem olyan nagyot, mert megtanultunk együtt élni vele. Barátnőm elmesélte, hogy a korábbi fiúk mindig nagyon berágtak érte. Dühöngtek. Az is lehet, hogy ez az egész egy lelki eredetű probléma. Hallottam a hangját: – "Sokat szenvedtem miatta. "
A helyzet viszont más, mióta velem van. Már nincs benne félelem és idővel lehet, hogy magától is rendeződne a probléma. A másik érdekes dolog az volt, hogy ha előtte elélvezett, akkor már nem jelentkezett ez az érzés, mikor bebújtam. Erre hamar rájöttem, ezt használtuk ki.

A kapcsolat viszont más téren remekül működött. Jó volt köztünk az összhang, fél szavakból értettük egymást, élveztük egymás társágát és minden felmerülő gondot sikerült megoldanunk. A probléma volt az egyetlen, amit hetek óta toltunk magunk előtt. A megoldást meg kell találni, méghozzá nekem, hogy minél jobban megkímélhessem őt.

– Néhány olyan könyvet szeretnék, helyben olvasásra, ami a házaséletről, nemi életről, vagy nőgyógyászati problémákról szól, de nem orvosi nyelvezetű.
Az 50 év körüli nő végigmért.
– Julikám, ez neked jobban megy, segíts be a fiatalembernek!
Bosszúságom ellenére, majdnem elröhögtem magam a megfogalmazáson. Julikám egy 30 körüli lány volt. Odalépett, ő is végigmért, de másképpen.
– Néhány olyan könyvet...
– Köszönöm, hallottam! Nem szükséges még egyszer...
Most aztán már tényleg égett a pofám! De Julikám hatékonynak bizonyult, elég gyorsan összeszedett néhány könyvet a témában.
– Ez elég sok, kiválasztok párat. Melyik a legfrissebb kiadású.
– Nézzük csak! Ez – tolta elém a kartont. – 1981-es. Tavalyi kiadású.
– Akkor legyen ez, meg az a kettő.

Jó darabig lapozgattam, eltelt vagy két óra. A pultnál a fiatal lányok időnként rám pillantva kuncogtak. Hát igen, a könyvtár egy falunál is kisebb.
A tavalyi könyvet lapoztam és bevillant egy mondat.