Titkárnő vagyok

Titkárnő vagyok. Mondják rám, hogy menedszer-asszisztens, meg persze ezt mondom én is, ha kérdik, és hát nem vagyok buta, van diplomám, nyelvvizsgáim, de nagyon is tudatában vagyok titkárnőségemnek amikor a kávét viszem a főnöknek, vagy az időpontjait egyeztetem. Ő eleinte semlegesen bánt velem és talán ott dőlt el minden, hogy engem ez bosszantani kezdett. A főnök legyen a titkárnőjével egy kicsit bizalmaskodó, akár viccesen tolakodó, legyen valami kis feszültség, vibrálás, de persze semmi komoly. Én legalábbis így képzeltem, talán mert tényleg jóképű férfi, negyvenes, magas, sportos, de szigorú és merev, mint valami katonatiszt. Semmi felesleges kedveskedés, semmi illetlen pillantás. De hát a francba is, fiatal vagyok, csinos, nagy mellekkel, formás fenékkel, bomlanak utánam a pasik. És akkor nekem pont egy ilyen kell...

Szóval mi tagadás, én kezdtem el provokálni. Kellően kivágott, testhezálló ruhák, magas sarkú cipő, mintás combfix, ami kell. És nem és nem reagált. Már magam sem tudtam, mit akarok elérni. Lassan már kezdtem túl messzire menni, éreztem, ez már küzdelem volt, ki bírja tovább. Legalábbis a részemről, mert ő teljesen közömbös maradt továbbra is, mintha észre sem venne semmit a mély dekoltázzsal elkövetett kis cseles behajlásaimból, a karját súroló mellemből, a keresztbe tett lábaimból, felcsúszó miniszoknyámból. Már annyira bosszantott a dolog, hogy egy csendes délutánon, amikor jobb híján a neten erotikus történetek olvasgatásával ütöttem agyon a munkaidőt, és hát ettől meglehetősen izgalomba is jöttem, úgy döntöttem, még tovább megyek. A mosdóban megszabadultam a már kissé nedves bugyimtól, aztán visszaültem a helyemre, a miniszoknyát a szükségesnél kicsit jobban engedve felcsúszni. Kilátszott oldalt a combfix szegélye, minden kolléga meg is bámulta, csak persze a drága főnököm nem. Én pedig még nagyobb izgalomba jöttem attól, amit tenni készültem. Ahogy jött ki az irodájából, egyenesen felém, kifordultam a görgős székemmel, egyik lábam az asztal alatt hagyva, a másikkal kilépve felé. Szóval egy szép nagy terpeszben ülve, szemtől szemben. Láttam, ahogy odanéz és végre ott is maradt a tekintete. Magamban elszámoltam lassan tízig, aztán összezártam a lábaim. Akkor a szemembe nézett, én pedig erőt vettem magamon és álltam a tekintetét.