Az új korszak - Robotolás

Nem sokáig voltam egyedül, Lucius bejött a szobámba, és még egyszer kéjesen végignézett rajtam, majd eloldozta a kezeimet.
– Nos, kisasszony, volt valami kifogása az éjjellel kapcsolatban. Remélem, csak az Ön érdekében természetesen, élvezte az éjszakát. Takarodj reggelit csinálni! Ha végeztél, és felszolgáltad nekünk az ételt, mehetsz ablakot pucolni. Csak hogy kellemesen teljen a nap, a fiam, Draco, minden lépésedet figyelni fogja! – rémülten sikkantottam egyet, mire a gazdám lekevert egy pofont, és durván kitaszított az ajtón. Tudtam, az lesz a legjobb, ha nem ellenkezek, ezért lerohantam a konyhába, és nekiálltam a virslik megfőzésének. Tíz perc múlva feltálaltam az ételt. Most – kivételesen – nem volt senkinek rossz kedve, és Voldemort se tett látogatást nálunk, így hát, nekikezdtem az ablakok pucolásának.

Először a konyhaablakot pucoltam meg, természetesen mugli módszerekkel, hiszen a varázspálcámat elvették. Már a nappali ablakait pucoltam, mikor átkarolt az ifjú Malfoy.
– Mit akarsz? – förmedtem rá mérgesen.
– Tudod te, hogy mit akarok. Gyere, ez a szoba üres, és szőnyeg is van – elkezdtem hátrálni, és természetesen a szoba előttem volt, ezért eltalált a átok. Mikor felsikoltottam, Draco elkezdett nevetni, majd elájultam. Egy szobában tértem magamhoz, ruha már nem volt rajtam, a hátam alatt vastag, zöld szőnyeg volt. Draco épp kigombolta a nadrágját, és követelte, hogy vegyem ki a férfiasságát. Remegő kézzel nyúltam hozzá, és hirtelen mozdulattal belevezette a számba. Én a döbbenettől véletlenül megharaptam, a szőkeség felüvöltött, és rögtön megajándékozott egy Cruciatus-átokkal. Hallva a fia üvöltését, az aggódó apuka is megjelent, mire a kisfia elmesélte neki – persze egy kicsit színesítve, hogy mi történt. Lucius hanyatt döntött, szétfeszítette a lábam, a szám leragasztotta és keményem belém hatolt. Majd négykézlábra állítottak, a fiatalabb Malfoy alulról jött belém, az apja pedig felülről. Ordítottam a , de ők még durvábbak lettek.

Balszerencsémre Mrs. Malfoy is meghallotta a fia üvöltését, és meglátta a furcsa 'szendvicset'. Narcissa sem volt az a szende nő, mint ahogy első látásra gondoltam, elővarázsolt egy ostort, utasította a férjét, hogy szálljon le rólam, és egy nagyot húzott a hátamra. Pont eltalálta a pillanatot, mikor Malfoy is egy nagyot lökött, így kettős fájdalmat tudtak okozni. Sikítozni kezdtem, de senki nem figyelt rám. Lucius elővett egy kést, és végighúzta a hátamon, mikor Narcissa rám mért egy csapást, és mikor a fia egy jó nagyot lökött, majd elájultam a , amit a Malfoy család együttesen okozott. Az ágyamban ébredtem fel, és a sötétségből ítélve a fél napot ájultan töltöttem. Narcissa rontott be a szobába:
– Felkelni, lusta népség! Takarodj vacsorát készíteni, majd ablakot pucolni. Ott folytatod, ahol abbahagytad! Ja, és nem kapsz vacsorát! Megértetted, ribanc?
– Igen, asszonyom, megértettem.
– Reméltem is, hülye liba. Most pedig tünés!

Miután megcsináltam a vacsorát, újra nekiálltam ablakot pucolni. Nem volt könnyű munka, mert a délutáni 'afférunk' után, még jobban összekoszolták az üveget. Hajnal felé végeztem, és elindultam a szobámba. Lezuhanyoztam, és befeküdtem az ágyba, ekkor hirtelen valaki befogta a számat, és hallottam, hogy csendbűbájt bocsát a szobára, majd . Arra gondoltam, hogy nem fogok üvölteni, mert azzal csak örömet szerzek neki, de fél perc múlva eluralkodott rajtam a fájdalom, és a pánik, mert tudtam, hogy ma éjszaka megint 'használni' fognak. Nemsokára beteljesült a jóslatom és az ifjú Draco belém hatolt, majd belém spriccelte a forró nedvét. Miután még egyszer , elengedett és kiment a szobámból, és egy bűbájjal bezárta az ajtót.

Annyira kimerült voltam, hogy azonnal álomba merültem.