Egy személyi titkár kalandjai 1. rész

– Rohadt meleg van – gondoltam magamban, miközben nagyot kortyoltam a hideg energiaitalos üvegbe. Már a harmadikat ittam, de még mindig fáradtnak éreztem magam. Talán ha egy kávét innék, valami jó erőset, az talán segítene. Ez a sok meló meg a stressz, kikészíti az embert, jól fog esni ez a kis lazítás. 3 nap pihenés, kevés probléma, kevés meló, sok alvás.
– Szemét légkondi! – morgolódtam, majd lefújja a fejem, de ha kisebbre veszem, akkor meg dög meleg van. Amúgy szeretem vezetni ezt a batárt, a Főnök kedvenc márkája volt, nagy fekete terepjáró, fullextrás, sötétített üveggel, króm csövekkel elöl-hátul-oldalt. Két tonnás monstrum, magasan ülsz, a nagy dízelmotor csak úgy repíti ezt a dögnehéz kasznit, a fogyasztásáról meg jobb nem is beszélni.

Főnök itt horkol mellettem az anyósülésen, még a nyála is csorog. Jól menő vállalkozó, 48 éves, tele pénzzel, olyan üzleti érzékkel, hogy fantasztikus, az ilyet nem lehet tanulni, erre születni kell. Amihez hozzányúl, az arannyá válik. Géplakatos végzettségű szakmunkás volt, aki a rendszerváltáskor jó helyen, jó időben volt. Egy hatalmas gépipari komplexuma van, sok telephellyel.

Már harmadik éve voltam Főnök személyi titkára, már egészen megszoktam. Az első napokban féltem tőle, de amint kezdtem megismerni, rájöttem, hogy egy rendes alak. Mostanra megtudtam minden kis titkát, előre tudom a gondolatát, megérzem a hangulatváltozásait. Nincs olyan dolog, amit ne tudnék róla. Ismerem a szokásait, az ízlését. A tulajdonképpeni feladatom az, hogy minden óhaját, kívánságát teljesítsem, eszköz, pénz, ember korlátlanul állt a rendelkezésemre. Egy jelszava volt: A pénz nem számít! Volt valami izgalmas ebben a személyi titkárságban, az ember szürke eminenciásként a háttérből irányítja a szálakat, és az eseményeket, figyel, rögzít, gyűjtögeti az információ-morzsákat. Mindig velem volt a mini-iroda: laptop, nyomtató, mobiltelefon. Bárhol, a puszta közepén is kapcsolatba tudtam lépni a központtal, bármit le és feltölthettem, mindent el tudtam intézni. Céges ügyek, magánügyek, családi ügyek, kényes ügyek, nem számít, a jó titkár mindent elintéz. Új beszállító kell, asz asszony vásárolni akar, a szeretőnek születésnapja van, gyerek meg akar bukni matekból, a legfontosabb ügyfélnek prosti kell – a jó titkár bármit megold. Elértem azt, hogy már nem nekem volt szükségem erre az állásra, hanem Főnöknek volt szüksége rám.