A Hercegnő 1. rész
Folytatás
A Hercegnő 2. rész - A potyanap (hetero)
Pantomim és a csók
Egy filmforgatáson pillantottam meg, ahol ő egy koszos, szutykos parasztlánynak volt beöltöztetve, kopott munkaruha színű szoknyában, összemaszatolva, csepűhajjal, szóval jól elcsúfítva ült a földön és kukoricát morzsolt. Ráhúztam a kamerát és rajta állítottam be az élességet. A lupában fekete-fehérben láttam. Így egész szép az arca, gondoltam. Jelezte, hogy észrevette, hogy őt nézi a kamera, tréfásan megfenyegetett. Rámosolyogtam, mutattam kézzel, hogy sorry. Később is kedveskedtem párszor kicsit vele, ilyesmi. De nem beszéltünk, csak a pantomim ment. Tetszettek a gesztusai. Ahogy múlt az idő, egyre inkább valami éteri kontaktus fűzött ehhez a lányhoz. Úgy éreztem, hogy ez nem egyoldalú. A forgatás végén pont szembe találkoztunk, egymásra mosolyogtunk. A korábbi pantomimes játékunkat folytatva széttártam a karomat és ő odalépett, de csak olyan pantomimesen, hogy picit megölelhessem.
– Megvárjalak? – súgtam.
– Ha szeretnél...
Gyorsan összepakoltam, ő közben ment, lesminkelni, átöltözni. Jó sokat vártam rá. Kijött "utcai" ruhában, eredeti hajjal, én meg csak lestem. Teljesen ledöbbentem, milyen gyönyörű. Hirtelen eluralkodott rajtam az esélytelenek nyugalma érzés, nem jelent meg a torkomban a szokásos gombóc. Úgy voltam vele, akkor már kiélvezem, hogy együtt lehetek egy ilyen lánnyal, még ha csak egy órácskát is.
– Vártalak...
– Ne haragudj, de sok lány volt. Szerettem, volna előbb elkészülni, de...
– El akartam menni,...
– Nem tudtam...
– hogy hozzak valami virágot.
– Jaj! Aranyos vagy, de...
– Képzeld el, már itt álltam volna egy csokor... kókadt virággal a kezemben.
– Ne haragudj!
– Mert itt álltam volna akkor is, ha éjfélig kell várnom. Mert annyira szerettem volna randizni veled.
– Ezt csak mondod. Nem hiszem, hogy vártál volna éjfélig. Csak zavarba akarsz hozni.
Tényleg siettem – nézet rám megilletődött-kedves bocsánatkéréssel.
– Ugye, most nem kell sietned sehová?
– Nem.
– Randi?
– Randi.
– Meddig?
– Hatig?
– Nem lehet! Az alig több mint egy óra. Amikor siettél az háromnegyed óra volt. Azt mondtad, most nem sietsz.
– Jól van megadom magam! Mit szeretnél?
– Azt, hogy jobban megismerjelek.
– És az meddig fog tartani?
– Nem tudom. De azt remélem, hogy nagyon-nagyon sokáig.
– Te sem sietsz!
– Azért igyekezni fogok! Megígérem.
Egy filmforgatáson pillantottam meg, ahol ő egy koszos, szutykos parasztlánynak volt beöltöztetve, kopott munkaruha színű szoknyában, összemaszatolva, csepűhajjal, szóval jól elcsúfítva ült a földön és kukoricát morzsolt. Ráhúztam a kamerát és rajta állítottam be az élességet. A lupában fekete-fehérben láttam. Így egész szép az arca, gondoltam. Jelezte, hogy észrevette, hogy őt nézi a kamera, tréfásan megfenyegetett. Rámosolyogtam, mutattam kézzel, hogy sorry. Később is kedveskedtem párszor kicsit vele, ilyesmi. De nem beszéltünk, csak a pantomim ment. Tetszettek a gesztusai. Ahogy múlt az idő, egyre inkább valami éteri kontaktus fűzött ehhez a lányhoz. Úgy éreztem, hogy ez nem egyoldalú. A forgatás végén pont szembe találkoztunk, egymásra mosolyogtunk. A korábbi pantomimes játékunkat folytatva széttártam a karomat és ő odalépett, de csak olyan pantomimesen, hogy picit megölelhessem.
– Megvárjalak? – súgtam.
– Ha szeretnél...
Gyorsan összepakoltam, ő közben ment, lesminkelni, átöltözni. Jó sokat vártam rá. Kijött "utcai" ruhában, eredeti hajjal, én meg csak lestem. Teljesen ledöbbentem, milyen gyönyörű. Hirtelen eluralkodott rajtam az esélytelenek nyugalma érzés, nem jelent meg a torkomban a szokásos gombóc. Úgy voltam vele, akkor már kiélvezem, hogy együtt lehetek egy ilyen lánnyal, még ha csak egy órácskát is.
– Vártalak...
– Ne haragudj, de sok lány volt. Szerettem, volna előbb elkészülni, de...
– El akartam menni,...
– Nem tudtam...
– hogy hozzak valami virágot.
– Jaj! Aranyos vagy, de...
– Képzeld el, már itt álltam volna egy csokor... kókadt virággal a kezemben.
– Ne haragudj!
– Mert itt álltam volna akkor is, ha éjfélig kell várnom. Mert annyira szerettem volna randizni veled.
– Ezt csak mondod. Nem hiszem, hogy vártál volna éjfélig. Csak zavarba akarsz hozni.
Tényleg siettem – nézet rám megilletődött-kedves bocsánatkéréssel.
– Ugye, most nem kell sietned sehová?
– Nem.
– Randi?
– Randi.
– Meddig?
– Hatig?
– Nem lehet! Az alig több mint egy óra. Amikor siettél az háromnegyed óra volt. Azt mondtad, most nem sietsz.
– Jól van megadom magam! Mit szeretnél?
– Azt, hogy jobban megismerjelek.
– És az meddig fog tartani?
– Nem tudom. De azt remélem, hogy nagyon-nagyon sokáig.
– Te sem sietsz!
– Azért igyekezni fogok! Megígérem.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 12 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Folytatás
A Hercegnő 2. rész - A potyanap (hetero)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A téma és a stílus teljes összhangban. Választékos, lenyűgöző.
Ha vannak is benne hibák, a történet lendülete elvonta róluk a figyelmemet.
A szereplők elevenek. Tökéletesnek akarnak látszani a másik szemében, igen ilyenek vagyunk.
Gratulálok!
Nem tudom elhinni, hogy ez a történet nincs a toplista elején!
örülök, hogy rátaláltam