Az új korszak - Az első éjszaka

Nagyon hamar sikerült elaludnom, de arra ébredtem, hogy valaki lerántja rólam a takarót, majd egy kéz nyúlt a hálóingem felé. A kéz tulajdonosa Draco Malfoy volt.

– Mit akarsz? – kérdeztem tőle cseppet sem álmosan.
– Téged. De tudod, a tiszteletlenség nagy bűn. Silencio! Crucio! – Nem akarom, hogy mindenki fölébredjen – s csendbűbájt szórt a szobára.
Már megszűntette ugyan az átkot, de én tovább sikítoztam. Egy szakadást hallottam és abbahagytam a sikítást, de csak azért, hogy újra kezdjem. Rájöttem, hogy a szőke fiú komolyan gondolta, amit mondott.
– Szűz vagy még, Brigitte? Remélem, igen – s kajánul elvigyorodott, látva a kétségbeesést az arcomon.
Nem törődve azzal, hogy nem vagyok 'tettre kész' állapotban, keményen belém hatolt. Miközben ki-be járatta a férfiasságát, hangosan nyögdécselt.
– Brigitte, hadd halljam, hogy tudsz sikítani!
De egy hang sem jött ki a torkomon.
– Nem hallod, hülye kurva! Sikíts! – éreztem, hogy a torkomnak szegezi a pálcáját, ezért engedelmeskedtem. Közben ütemesen mozgott bennem. Hangosat nyögve belém élvezett.
– Ugye jó volt? Ezért kellett alkalmaznom?
– Te állat! , és még meg mered kérdezni, hogy jó volt-e? Te normális vagy? Szerintem egy szexmániás dög vagy!
– Kuss, te ribanc! Ki kérdezett téged? Ezért megfizetsz! – s az újra duzzadó gerendáját mélyen a számba nyomta. Megpróbáltam ellökni magamtól, de egyre durvább lett.
– Úgysem szabadulsz meg tőlem egyhamar, baby. Ha én kívánlak, akkor meg is kaplak. Nem érdekel, hogy mi bajod. Ami jár nekem, az jár. Újra belém hatolt, de most még , mint legelőször. Majd a hátamra fordított, és megízlelte a fenekemet is. Felsikítottam fájdalmamban, de Malfoy csak nevetett.
– Szenvedj!