Az új korszak - Az első éjszaka

Nagyon hamar sikerült elaludnom, de arra ébredtem, hogy valaki lerántja rólam a takarót, majd egy kéz nyúlt a hálóingem felé. A kéz tulajdonosa Draco Malfoy volt.

– Mit akarsz? – kérdeztem tőle cseppet sem álmosan.
– Téged. De tudod, a tiszteletlenség nagy bűn. Silencio! Crucio! – Nem akarom, hogy mindenki fölébredjen – s csendbűbájt szórt a szobára.
Már megszűntette ugyan az átkot, de én tovább sikítoztam. Egy szakadást hallottam és abbahagytam a sikítást, de csak azért, hogy újra kezdjem. Rájöttem, hogy a szőke fiú komolyan gondolta, amit mondott.
– Szűz vagy még, Brigitte? Remélem, igen – s kajánul elvigyorodott, látva a kétségbeesést az arcomon.
Nem törődve azzal, hogy nem vagyok 'tettre kész' állapotban, keményen belém hatolt. Miközben ki-be járatta a férfiasságát, hangosan nyögdécselt.
– Brigitte, hadd halljam, hogy tudsz sikítani!
De egy hang sem jött ki a torkomon.
– Nem hallod, hülye kurva! Sikíts! – éreztem, hogy a torkomnak szegezi a pálcáját, ezért engedelmeskedtem. Közben ütemesen mozgott bennem. Hangosat nyögve belém élvezett.
– Ugye jó volt? Ezért kellett erőszakot alkalmaznom?
– Te állat! Megerőszakoltál, és még meg mered kérdezni, hogy jó volt-e? Te normális vagy? Szerintem egy szexmániás dög vagy!
– Kuss, te ribanc! Ki kérdezett téged? Ezért megfizetsz! – s az újra duzzadó gerendáját mélyen a számba nyomta. Megpróbáltam ellökni magamtól, de egyre durvább lett.
– Úgysem szabadulsz meg tőlem egyhamar, baby. Ha én kívánlak, akkor meg is kaplak. Nem érdekel, hogy mi bajod. Ami jár nekem, az jár. Újra belém hatolt, de most még erőszakosabban, mint legelőször. Majd a hátamra fordított, és megízlelte a fenekemet is. Felsikítottam fájdalmamban, de Malfoy csak nevetett.
– Szenvedj!