A barátság selyemszála...

Mióta csak eszemet tudom ismertük egymást. Az elején jóban voltunk, mint két testvér, aztán jött a suli, más osztály, más barátok. Majd jött a közép és főiskola is, és barátként újra egymásra találtunk. Úgy gondoltam, bebizonyítottuk, hogy a fiú-lány barátság működik, bármit is mondanak mások.

Láttam a csajait, akik eszüket és ruhájukat ledobva Gábor izmos karjaiba omlottak, és rendszerint nem tartottak tovább néhány hétnél, aztán a komolyabbakat is, akikkel már hónapokat is együtt volt. Persze mindent megbeszéltünk, beleértve a párkapcsolatot, szexet is. Én a főleg könyvből, tanulmányokból, no meg filmekből szerzett tudásomat, "tapasztalatomat" szívesen megosztottam vele, cserében a hús-vér történeteiért. Engem nem különösen érdekeltek a fiúk, és fiús, sportos kinézetemnek és ritkamód nagy számnak köszönhetően inkább haverokat, barátokat szereztem, mintsem szeretőket. Meg a barátaim vigyáztak is, nehogy véletlenül valaki túl közel kerülhessen hozzám, amiért különösen hálás is voltam.

Persze voltak pasik, akikért rajongtam ideig-óráig, de egyik sem volt különösen meghatározó. Egy alsóbb évfolyam gólyabálján kezdődött a kis történetem. Gondoltam végre eljött az idő, hogy igazi nő legyek, a többiek már régóta szekáltak miatta, hogy hagyjam már el a lezser pólókat, és az állandó nadrágviseletet, és az örökké összekötött hosszú hajammal is kezdhetnék már végre valamit. Szóval hagytam, hogy segítsenek a csajok a bál alkalmából. Egyből tuti fodrász, kozmetikus, manikűrös címeket kaptam (az utóbbit persze jó nagy ívben elkerültem), és segítettek kiválasztani első igazi báli ruhámat is. El kell ismernem, jó munkát végeztek. Ahogy a bál előtt végignéztem a tükörképemen, meg voltam elégedve. Sosem voltam modell alkat, de a sok sportnak köszönhetően nem panaszkodhattam az alakomra. Derékig érő hosszú barna hajam szelíd hullámokban, omlott a vállamra és vízesésként a hátamra. Szerencsére kék szememet szépen kihangsúlyozó smink is elegánsan szolid volt, mert hát emiatt majdnem ölre mentem a kozmetikussal, aki valami borzadályt akart először rámkenni. A ruháról meg csak szuperlatívuszokban. Szóval igazán boldog lehettem.

Gábor pont gyakorlaton volt előtte héten, úgyhogy telefonon egyeztettünk, hogy mikor és hol találkozunk, mert hát ki mást hívtam volna meg partnernek, mint a legjobb barátomat.