Az új lakás 2. rész

Másnap az irodámban ülve, az előző este képei kavarogtak a fejemben.
Miután lefektettem a két kicsit, akik persze egy percre se akartak megnyugodni és csak az után engedtek el, hogy Dórit is kinyaltam – egyenlőség mindenek előtt – miközben Zsuzsi a faszommal játszott. Persze ettől megint felmeredtem. Kilépve a lányok szobájából Évát még mindig a nappaliban találtam, ugyan úgy meztelenül, amint éppen egy kis tölt a poharába.
– Tölts nekem is – nyalogattam a számról a kislány pinájának nedveit – le kell öblítenem a lányaidat.
– Tudod, azt hiszem némi magyarázattal tartozom – nyújtotta felém a poharat.
– Khm, hát igen, végül is nem szokványos este volt – vigyorogtam rá – talán kezdjük az elején.
– Nem akarom szépíteni a dolgot, és remélem megérted, amit majd mesélek, de tudod mit, ne itt beszélgessünk, gyere a hálószobámba, és az ágyban elmondok mindent.
Egyet értettem, és megragadva az üveget Éva után mentem, le nem véve a szemem az előttem ringó fenékről. A hálóban is minden ugyan olyan kedves és természetes volt, mint a lakás többi részében. A hatalmas ágy elég lett volna egy kisebb csapatnak is. Éva a legtermészetesebb módon bujt a takaró alá, majd hívogatóan felém nyújtotta a kezét.
– Gyere kedves, itt sokkal kényelmesebb, gyere had meséljek az Én nagy bűnömről.
Mellé feküdtem és a poharunkat összekoccintva, szájon csókoltam.
– Kíváncsivá tettél – nevettem rá – a Te nagy bűnöddel. De előre kérlek, amit nem akarsz elmondani, az maradjon titok. Nincs jogom elítélni, vagy bírálni a tetteidet. Már így is többet kaptam tőletek, mint amit egyáltalán remélhettem volna.
– Értelek édesem, és hidd el semmit sem hallgatok el. Az úgy kezdődött, hogy a férjem meghalt, de ezt már meséltem. Tehát egyedül maradtunk...

Amit elmesélt, végül is szokványosnak is mondható, abban az értelemben, hogy egy magányos nő és a lányai viszonya átalakul – főleg ha nyitottak mindenre – előbb utóbb ide vezet. Bevallotta, hogy a lányok kapatták rá a dologra, bár eleinte nem igazán értették, mit is csinálnak. Azóta viszont minden áldott nap követelik a játékot a hálószobában, tudva, hogy ezzel az anyjuknak okoznak örömet...

– Bejöhetek? – csilingelt egy vékony hangocska az ajtónyílásból.