Fergalicious

A háza mögött parkoltam le. A bejáratnál magas fák voltak, és ugyancsak magas kerítés, hogy a bámészkodók ne lássanak be. Fogtam a kamerámat, és felmásztam egy fára, hogy lássak valamit. Az egyik fa segítségével sikerült felmásznom a falra. Fergie épp a kertjében volt, egy selyem köntösben és divatos napszeművegben. A napozóágyázhoz ment, ahol levetette köntösét, felfedve csodálatos testét. Narancssárga bikiniben volt, ami nagyszerűen kiemelte csodálatos domborulatait. Felkaptam a gépemet, és csináltam pár fotót csodaszép testéről. Hasra fordult, így lekaphattam híres popsiját. Ahogy feküdt, teste csillogott a napon. Nem győztem készíteni a képeket. Jobb szöget akartam keresni, így próbáltam feljebb mászni. Hirtelen eltört alattam az ág, így visszaestem a falra, a gépem pedig beesett a kertjébe. Nagyon fontos volt az a kamera, muszály volt visszaszereznem. Fergie meghallotta a gépem esését, ezért felkelt, és elindult felém. Sehova nem tudtam bújni, így csak vártam, mi fog történni. Ideges lettem, a kezeim rázkódtak.

– Mi a francot keres maga itt? – kérdezte dühösen.

Nem tudtam válaszolni. Egyszerűen lebénított csodaszép teste, teljesen elvesztem hatalmas mellein.

– Ez a fal pontosan a magadfajták megállítására lett iderakva.

– Sanálom, tényleg nagyon sajnálom – válaszoltam.

Lehajolt, és felvette a gépemet.

– Szóval te egy paparazzi vagy igaz?

– Hát őő igen, de tényleg nagyon sajnálom, hogy megzavartalak. – próbáltam valahogy kimászni ebből az igen kényelmetlen helyzetből.

Végignézte a képeket egy mosollyal az arcán. Nem akartam itt hagyni.

– Ha jól sejtem szeretnéd ha visszaadnám, ugye? – kérdezte vigyorogva.

– Igen kérlek. De nyugdtan letörölheted a képeket, és ígérem nem zavarlak többé.

Fergie hátrament a sufnihoz, ahol valószínűleg a kertész hagyta a szerszámait. Egy létrával jött vissza, melyet a falhoz támasztott.

– Gyere, mássz csak le – mondta.

– Nagyon köszönöm.

Lemásztam a létrán, miközben Fergie lent erősen tartotta.

– Nagyon hálás vagyok, már el is tűnök innen, és nem zavarlak többé. – mondtam.

– Várj, gyere be egy italra, nagyon meleg van – válaszolta.

– Óh dehogy, nagyon köszönöm, de azt hiszem elegeet tettél már így is – válaszoltam. Természetesen be akartam menni, egyszerűen tisztelettudó voltam.

– Nem, ragaszkodom hozzá. Mostmár a vendégem vagy – mondta nevetve.