Az új korszak - A merénylők

– Az ismert emberekről mindig is keringtek pletykák, így rólam is. Egy boszorkány, Léda, megírt egy muglik számára is hozzáférhető regényt, ami rólam szól és egy lányról, aki raboskodott nálam. Eleinte, ahogy te is álmodtad, és , majd később, megtévesztettem azzal, hogy azt mondtam neki, hogy szeretem. Ez nem volt igaz, és ha az emlékiem nem csalnak, az utolsó fejezetben kiderült, hogy csak azért tartottam magamnál a hölgyet, mert akartam tőle. Elismerem, nagyon jó történet, de ez nem feltétlenül én vagyok. Tudom, hogy sok kegyetlenséget vittem véghez, és fogok is véghezvinni, de ha megtalálom azt a nőt, aki mellett kiteljesedhetek, mint férfi, azt a nőt soha nem fogom bántani. Akár fog gyereket szülni, akár nem. Akár gonosz lesz, akár nem. Tudod, a szerelem vak.
Látva az ijedséget az arcomon, Voldemort elmosolyodott:
– Tudom, ez meglepő, pont a legsötétebb mágus szájából hallani ezeket a gondolatokat, de nekem is van lelkem, attól függetlenül, hogy már csak egy kis rész maradt a testemben – ezek voltak az utolsó szavak, amiket felfogtam, mert többnapos kómába estem.

Mikor felébredtem, Piton professzor és Voldemort állt az ágyam mellett.
– Jó reggelt, Csipkerózsika! – és újra elájultam.

Mikor újra magamhoz tértem, Voldemort nem szólt semmit, gyanítom Piton megkérte, hogy inkább maradjon csöndben, a mihamarabbi felépülésem érdekében.
– Mi történt velem?
– Csak annyi, hogy 4 napig kómába voltál, majd a Nagyúr Csipkerózsikának szólított, és újra fél napig voltál. Kielégítő a válasz?
– Öö.. egy valamit nem értek... Miért estem kómába?
– Valószínűleg ez az én hibám, mert miközben meséltem neked arról a regényről, te elájultál. Pedig szerintem nem voltam sokkoló.
Visszaemlékeztem a beszélgetésünkre, és megrémültem. Mi van akkor, ha én vagyok a nagyúr számára a tökéletes nő? Az egész életemet egy többszörös gyilkossal éljem le?! Voldemort hangjára eszméltem fel:
– Britte, nekem most el kell mennem, de igyekszem vissza. Egyedül leszel, oda mész, ahova akarsz, csak a pincébe ne menj le, kérlek. A pálcád itt van az éjjeli szekrényen. Ha tudsz, pihenj! – s csókot nyomott a homlokomra, és egy pukkanás kíséretében eltűnt.