Anyja lánya 1. nap - A nőstényördög

Most leszálljak Fehérváron ahová dolgozni küldtek, vagy menjek tovább Pestre,
ehhez a nőhöz és keféljem szét Őt (és ha szerencsém van a lánykáját is)? A húszas éveim közepe táján ez nem(i) kérdés... Majd telefonon kérek pár nap szabit. A főnök jó fej.
Megérti. (csak részletesen el kell majd neki mesélnem mi is történt. Annyi baj legyen... )
Ez járt a fejemben mióta felszálltak Márián. Az anya velem szembe ült le, a 16 – 17 éves forma lánya meg mellé. Felraktam a csomagjaikat.
– Ó, milyen kedves! STB...
Azóta egyfolytában locsog, és engem bűvöl. Nyaralásból mennek haza. SZOT beutaló. Silány kaja, ócska hely... (nem jött be neki senki a 10 nap alatt)
Amúgy volt nem rossz a csaj. A harmincas évei végén járhatott, de nagyon egyben volt még... A fehér vászonnadrág jól kiadta erős combjait, kellemesen nagy, kerek, kemény seggét és domborodó (homlokos) punciját. Vékony dereka fölött a lényeg. Két hatalmas csöcs, mély dekoltázsban! Csak a feje... Enyhén lóarcát és kissé himlőhelyes az arcbőr fedte.
Ez sokat levont, de még belefért... Rám hajtott rendesen. A térde szinte állandóan az enyémet dörzsöli. Előre hajolva villogtatja a blúzából kitüremkedő óriási melleit és beszéd közben állandóan (mintegy véletlenül a magyarázat hevétől) a combomat fogdossa. A szeme meg már régen lecsupaszított. Túl rámenős nekem...
Mikor megtudta, hogy nem utazom Pestig (jé, hát máshol is élnek emberek? ), magasabb fokozatba kapcsolt. Most a legszebb a főváros, látom kéne! Ő nagyon szívesen megmutatná... Kérhetnék szabit telefonon... Alhatnék náluk...
Végül is... Két hetet melóztunk Kanizsán és akkora volt a hajtás, hogy nőt jóformán nem is láttam...
Egon, a gatyában bujkáló izgága barátom már nagyon elégedetlen velem...
Annyira egyértelmű volt, ha igent mondok nagy menetek elé néz még ma éjjel.
Ezt alaposan végig kell gondolni. (az "átkosban" nem könnyen rúgták ki a dolgozót, de mégis... ) Meg aztán egy dugásért zötyögjek Pestig és csesszem el a szabimat?
(öregem, nem egy dugásról van szó, ez maga lesz a DUGÁS! nézz a nőre! szét fog szedni! fel fog falni szőröstül – bőröstül... nem rossz kilátás... )
Felálltam, hogy a peronon elszívjak egy cigit. Erre persze Ő is nagy dohányos lett. (mi a francnak szállt akkor nemdohányzó kocsiba? én az asztmás munkatársam miatt, aki a negyedik székben ült de nem része a sztorinak) Megkért, hogy gyújtsam meg Neki. (a blázra gondolhatott mert a puncija már így is lángolt, az fix... )
Ahogy álltam az ablaknál, totál rám nyomult. Tetőtől talpig nekem dőlt és úgy dörzsölte magát hozzám, hogy én is tüzet fogtam. (a súrlódási energia, hőenergiává alakult és a fizikai törvényeknek ellent mondva, antigravitáció alakult ki... azaz felállt a farkam... felütötte fejét az EGON – kór... )
Fél kézzel átfogtam a derekát. Az amúgy is nekem szorított hatalmas mellei összepréselődtek. Erre várt, az első egyértelműen pozitív reakciómra. Támadásba lendült. Száját harcsaként kitátva, csókolózási szándéktól vezérelve bekapta fél fejemet. Mohó egy tyúk volt...
Pedig útálom a tátott szájjal csókolózó nőket. (hát még mikor a sok kis liba nyelve motollaként, követhetetlenül pörög a számban... honnét szedik ezt? ). Az övé viszont forrón és alaposan kitapogatta a szájüregem minden zegzugát. (a manduláim helyét is... ) Folyondárként csimpaszkodott belém. Úgy markolt bele a seggembe, hogy egy pillanatra egy huszárőrmester babájának éreztem magam... Nana...
– Ne szállj le Fehérváron! Gyere velem Pestre! Nem fogod megbánni... – kérlelt.
Ideje volt döntenem, mert igencsak közeledtünk. A munkatársam már kijött a peronra a cuccaival.
– Mi van? Te nem szállsz le?
– Izé... Nem. Szólj légyszi az Öregnek, hogy írjon ki párnap szabit. Majd hívom én is.
Ö fejét csóválva szállt le az állomáson.

A továbbiakban nem vesztegetem a szót az ígéretteljes játékainkra az úton.
Vegyük szemügyre a lánykáját. Annál is inkább, mert tartottam tőle, mit szól ahhoz, hogy egy idegen költözik hozzájuk pár napra. De semmi reakció. Megszokhatta már... Egykedvűen bámult ki az ablakon, ahogy addig is.
Óvatosan megszemléltem. Magas jól fejlett 16 – 17 éves bige. Csöcsös, combos, segges mégis karcsú, mint az anyja. Csak sokkal frissebb, üdébb kivitelben, lágyabb formában.
Igazi kis dögös bombázó. Hál' Istennek nem a muterja lófejét örökölte. Csinos kerekded arcocska. Pisze kis nózival, érzéki cseresznye szájjal, gödröcskékkel.
Fincsi. Nem voltak "bűnös" terveim, csak esztétikai szempontból gyönyörködtem benne. Ráadásul úgy viselkedett, mint egy eminens kisiskolás. Egyszer, egyszer ugyan elkaptam a tekintetét. Abban már több volt. Nem, nem az anyja nőstény
T – rex – i prédaleső szemével tekintett még a világba, de már nem az a kisangyalka nézés. Még nem a pokol kénköves lángjai égtek a szemében, mint a muternek, de már nem is szüli napi zsúr, rózsaszín gyertyája. (hiába no, a szem mégis csak a lélek tükre... ráadásul mégis csak az anyja, az anyja... a vér... amiből nem lesz víz:D)
Kellemes borzongás futott végig a gerincemen. Nem gondoltam persze, hogy összejöhet valami... Inkább csak a tudatalattimnak volt rossz előérzete... (rossz? normális vagy?... ) Egy anyja – lánya közös grupi meg végkép eszembe sem jutott...
(jó fiú voltam... még... de nem túlzottan... )

Este 6 körül értünk belvárosi lakásukba. Szuper kis pecó volt. Jó nagy nappaliból nyílott a főzőfülke, mellékhelyiségek és a csajok külön – külön hálószobája.
A nő kisfőnökként dolgozott egy nagy cégnél. Látszott, hogy van mit a tejbe aprítani. Gyönyörű bútorok, bőr ülőgarnitúra és minden szobában színes Tv, videó! (nagy szám volt az akkoriban, a világútlevél előtt)
A csaj leugrasztotta a lányt a boltba Ő meg nekiállt kipakolni a bőröndökből.
– Te meg lefürödhetnél addig. Ha megjön a gyerek vacsizunk. Szereted a tojást? – kérdezte hamiskás mosollyal. (te biztos. páros tojást kolbásszal)
– Egy rántottát gyorsan összeütök, aztán miénk a világ!
(ennyire ég... vagy a tatár kerget? )

Vacsora után a kisnyúl a szobájába távozott TV – zni. Ő elpakolt és "én is rendbe szedem magam" felkiáltással bevonult a fürdőbe én meg a hálóba. Gardróbszekrény és a lényeg, egy óriási francia ágy. Meg volt vetve csak valami pléddel takarták le nappalra, amit egy mozdulattal lekapott mielőtt fürdeni ment. (tűzkész ágyikó... )
A videó nagyon piszkálta a csőrömet. Alaposan megvizsgáltam.
Nézegettem a választékot, mikor észre vettem az élére állított műsoros kazik mögött az elfektetett "dugi kazettát. Belöktem. Egy pornófilm közepébe csöppentem. Akkor láttam életemben másodszor szexfilmet. És most először egyedül. Kikerekedett szemmel bámultam. Egészen belefeledkeztem.

– Én jobb szeretem háromdimenziós kivitelben! – szólalt meg mögöttem Őnagysága.
Mint egy rajtakapott kisgyerek, meg úgy pattantam fel. Ott állt előttem mélyvörös, áttetsző csipkeköpenykébe amit csak az öv tartott össze. Úgy – ahogy. Alatta semmi. Én egy sortot meg trikót kaptam magamra fürdés után.
Hozzám lépett és a szokásos "bekaplak szőröstül – bőröstül" csókjával nekem esett. (kegyetlen éjszaka elé nézünk) Keményen átöleltem. Néhány heves mozdulat után a ruhája szétnyílt, amit aztán csak úgy lesodortam a válláról.
Ott állt meztelenül, Rodin szoborként egy jókora darab, de formás, érzéki NŐ, aki cefetül be volt gerjedve. Megmarkoltam addig általam még nem érzett hatalmas, gyerekfejnyi keblét (van rá jobb szó is... ) amit azonnali mély sóhajjal nyugtázott. Az ágy szélére ültetet, így az arcom előtt lengedeztek a rettentő csöcsök (na ugye... ). Közben lazán lekapta rólam a trikót.
Ujjpercnyi bimbók álltak ki a féltenyérnyi barna körökből...
Két kézzel és egy szájjal estem nekik. (ugye milyen jól jönne ilyenkor abból is kettő? ) Hangosan felnyögött. Megijedtem, nem voltam túl durva? (amúgy a finomabb stílust kedvelem... ) Ellenkezőleg, a hajamba markolva erősebben vonta magához a fejemet. (hékás! csöcsbe fulladni szép halál, de nem lesz kicsit korai? )
Nyaltam – faltam, dagasztottam a hatalmas húshegyeket, amit elégedett mümmögéssel nyugtázott és ringatózott közben a teste, mit egy bűvölt kobra.
De a jóból sosem elég. Éreztem, hogy a másik keze a lábai közé csusszan és keményen masztizni kezd. Olyan lendületesen cukkolta magát, hogy percek kérdése volt csak a végkifejlet.
Igen. Fejemet a mellébe fojtva 5 – 6 erőteljes rángással, sikkantásokkal tarkított hörgéssel, elélvezett! De nem állt ám le, erőre kapva ott folytatta ahol abbahagyta!
Nemsokára újra a csúcsra jutott. Ez már kevésbé volt olyan drámai mint az első, inkább hosszú rátörő kéjhullámok borították el. Olyan lassított felvételszerű... Nagyon érdekes és tanulságos esemény...
Végkép kiszállt belőle az erő. Mellém hanyatlott, csak a fenekétől fölfelé feküdt az ágyon. Lábai laza terpeszben még a földön voltak. ( – ezt kivégeztem – gondoltam... noha tudtam, hogy nem sok közöm volt hozzá... nevezzük inkább . )

Lepillantottam a terpeszkedő (még) erőtlen de formás hústömegre. Eddig nem volt lehetőségem alaposan szemügyre venni a . Mindjárt az első döbbenet! Csupasz! Csupasz! (a 80 – as években! kuriózum... ) Soha sem láttam még csupasz ágyékú nőt. Megbabonázott! Egy homlokos, frissen borotvált pina. Le sem tudtam venni róla a szemem! (vauuuuuuuu!!! ) Biztos, hogy nem tudja betakarni a tenyerem! Lássuk... Valóban. A szétterpesztett ujjaim is kellettek hozzá. (mély sóhaj valahonnan föntről, de meg sem hallottam... ) Elbűvölő! Ezt közelebbről és más perspektívából is látnom kell!
Egy laza testcsellel a combjai közé térdeltem. (azonnal nyílott a terpesz... ) Két oldalamon a vaskosan formás és még kellően tömör combhús, előttem a kezemmel letakart domb és a 15 ceti körüli nyíló csupasz repedés... (hova keveredtem? )
A tenyeremet kissé lejjebb csúsztattam (hogy elérjem), a hüvelykujjammal végig szántottam az árkot. Összerándult mintha áramütés érte volna. (delejes kezem van)
Párszor megismételve a hüvelybemenetből bőven áradó nedűt felkencéztem a kéjgombjára... Vonaglás... (eszerint jó helyen járok... naná... )
A másik kezemmel közben a combját, hasát simogattam. De jobb ötletem támadt. Kinyújtott mutatóujjal közelítettem a bejárathoz. Megérkezvén, finom köröző mozdulatokkal hatoltam belé. Nedves gyorsan táguló alagút. Hát igen, ide kell még legalább egy ujj. Legyen. Próbáltam összehangolni a csikló, a hüvely és az Ő "rádolgozó" csípőmozgásának ütemét. Nem maradt el a hatás... Sőt...
Nagy meglepetésemre, lenyúlt és vasmarokkal elkapva a csuklómat és nagy vehemenciával, dugni kezdte magát. Az én kezemmel! Olyan erővel rángatta magába a két puncis ujjamat, hogy a behajlított gyűrűs – és kisujjam bütykei (a fél öklöm... remélem tudsz követni... ) szinte bokszolták a gátját! Az ágyéka nagyteljesítményű betonkeverőként dolgozott. Nem túl tág, ( elég volt a két ujjam) de mély, hosszú alagutat dugattyúztam. (hopp a puncim berepedt, nem hosszan de jó mélyen... :D)
A másik mancsommal közben a csiklóját masszíroztam. De olyan erővel, ahogy még soha senkiét nem mertem.
Rájöttem itt a kemény stílus a nyerő. Be is jött. Néhány frenetikus rángással, hörögve elélvezett. Természetesen most sem állt le és pár percnyi kegyetlen öndöfködés után, újra jött a lassúbb, mélyebb, vonaglásos orgazmus... (ez mindig duplázik? ) Kipurcant...

Én persze nem adtam fel a már megszerzett pozíciómat. A lábai közt maradva térdeltem tovább és lágyabb simogatásokkal kezeltem az utórengéseket.
Figyeltem ezt az egoista, nőstényt, aki pillanatnyilag nagyon ártalmatlannak tűnt. Ott tátongott előttem a kinyílott, önön nedvében úszó punci...

Itt álljunk meg egy szóra. (úgy is piheg még Őnagysága) Pontosítsunk.
Méretét, álagát, színét, (bőven több volt már a barna, itt – ott villant csak némi rózsaszín) illatát, ízét, stílusát, étvágyát, tekintve ez már nem punci kategória.
Ez kérem már picsa a javából! Még a kellemes stádiumában lévő picsa, de picsa.
(nem szívesen használom ezt a szót, de ez fejezi ki akkori állapotát)

Lenyűgözött. Félve, (hátha túl erős az íze) végig nyaltam a Grand Kanyont. Orrba vágott az ágyékcsontja akkorát ugrott a csípője! Felébresztettem az alvó oroszlánt!
Nyelvem végig barangolta a szurdok minden zegzugát. Megnyalintottam ceruzaradírnyira duzzadt peckét. Abban a pillanatban combjai, mint "Vénusz légycsapója" zárultak a fejem köré... Ebben az észvesztő, vénuszi csapdában, az érett asszonyiság bódító illatában, csak bólogató mozgásra voltam képes, amit a belendülő,
mindent lehengerlő csípő irányított. Nyaltam. Mi mást is tehet ilyenkor az ember fia?
Mint a medve mikor a feje beszorul a méhek odújába, kihúzni úgysem tudja, de ott a pofája előtt a nagy mézzel teli lép, hát nyal, nyal és csak nyal rendületlenül.
Viszont a macit legalább nem húzzák befelé a méhecskék! Engem bezzeg újra elkapott Öbujasága! A hajamba markolva diktálta a tempót! (ha jobban meghúzza esküszöm, hogy megharapom a... csáját! ) Mi vagyok én nyalógép?!
Legyen meg az Ő akarata... Természetesem megint a kemény, egyre gyorsuló stílus. Olyan erővel dörzsölte a képemet az ágyékába, hogy attól féltem lejön az arcomról a plazur. (nem lesz bőr a pofámon.. D) Még szerencse, hogy gyorsan elévez. Igaz, hogy mindig duplázik... Ahogy most is... Elernyedt és kiterült.

Én szorongatott helyzetemből szabadulván, felmásztam az ágyra és bámultam a plafont. Mit mondjak? Nem igazán tett jót az egómnak a szexbábú szerepe. Tapasztalt puncivadász voltam már. Én tényleg odafigyeltem a nőkre. Nem bánta meg aki lefeküdt velem. (legalábbis szexuális téren) Ez a Dög meg úgy kezel, mint egy hülyegyereket. Egy szexbabát. Tele a tököm. (erről jut eszembe, én még el sem mentem... )
Nincs nekem bajom azzal, ha a nő segít és rávezet, jelzi, mondja, mutatja, hogy mi a jó neki. Sőt haragszom is azokra a buta libákra, akik (ál)szemérem, szégyenlősség, rosszul értelmezett erkölcsösség okán nem "igazítják útba" a fentebb említett módok valamelyikén a partnerüket. Aztán sírnak, hogy hoppon maradtak és érzéketlenséggel, figyelmetlenséggel vádolják Öt. Tudom, hogy sok az önző pasas, akit nem is érdekel hol, merre, meddig. De akit igen, legalább azt segítsék! Aki nyerni akar, legalább lottót vegyen! Szeretem én, ha segítenek és megkönnyítik a "dolgomat, " de nehogy már feldugja magának a fejemet... Mindennek van határa!
Ő olyan 170 – 174 centis 70 kiló körül), én 184 és 80. Még jó! Fordított esetben magába folyt!

Így háborogtam magamban, mikor Őkegyetlensége ismét magára talált. Tapasztalt Nő révén rögtön kitalálta mi játszódik le bennem. Mellém feküdt és hozzám bújva, bűnbánó képpel duruzsolta, legédesebb hangján;
– Ne haragudj, drága! Önző Dög voltam. De nagyon kellett már nekem egy kis gyönyör. (kis??? ha ez Neked a kis gyönyör, akkor... jobb, ha hazamegyek... még szeretnék pár évet élni! )
– Kiengesztellek, jó? Amúgy is 6 – 0 az én javamra – tette hozzá mosolyogva.
– Tévedsz. 6 – 0 az én javamra – válaszoltam.
– Tényleg jó fiú vagy – bólintott elgondolkozva.
– Megérdemled a legjobb kárpótlást... – suttogta kaján képpel. (ettől féltem! )
Fölém hajolva viszonylag gyöngéden megcsókolt. Hosszú, érzéki mély csók volt.
Aztán elindult lassan lefelé. Nyakam, vállam, mellkasom, hasam... Csókolgatva nyalogatva úgy, hogy a keze előőrsként bejárta a szája által meghódítandó területet.
(nagy stratéga a nő... ) Nem, nem simogatott, inkább erotikus masszázsnak nevezném
kézjátékát. Marha jól esett... Az ágyékomat csípőmön megkerülve jutott a combomig. A térdemnél lábat cserélve a másikon indult felfelé. A nyaktól a térdig legalább negyed óra alatt jutott el. Borzongató, idegszaggató negyed óra...
Közben, ahogy srégen mellettem térdelt, a nagy, kerek feneke a kezem ügyébe került! Nem tudtam ellenállni. Belemarkoltam a kemény, formás gömbökbe.
Az engedelmes hústömegen át haladtam a mindig éhes, folyton tettre kész, nedvesen csillogó árok felé. Belenyúltam. Azonnali reakció. Beindult a betonkeverő.
Nem kellett volna játszanom a tűzzel, mert a csaj már nem tudott teljesen rám koncentrálni. Ami azzal járt, hogy automatikusan a saját kemény stílusára váltott nálam is. Nagy erővel markolt combizmaim közé.
– Hé, ez nem gyere be! Ha így nyúl EGON – hoz, vagy ne adj' Isten a mogyoróimhoz... Hát kiugrom az ablakon és meztelenül szaladok vissza a pályaudvarra – gondoltam. (bár, csak Lipót – mezőig jutnék)
Egy tudatos, hangos felszisszenéssel adtam tudtára nemtetszésem. Azonnal visszaváltott és még az előbbinél is finomabban kezdett babusgatni. A fenekét, nehogy kísértésbe essünk, biztos távolságba vitte a mancsomtól.
Ideje is volt, mert már nagyon "kényes terepre" tévedt... A combom belső oldalának a végén. Az ágyékom két oldalán araszolt a kéz és a száj, egyre szűkítve köröztek a "lényeg" körül. Megragadta a farkam tövét és óvatosan haladt centiről centire. Egy nyelv a zacsimra nyalt. Az bizseregve a felére zsugorodott, így az idegvégződések kisebb helyre koncentrálódva dupla annyi ingert juttattak agyamba... Hirtelen váltott a kép. Fejét felemelve a csőnyílásba nyalintott...
Mint a villámcsapás... Nyelv köröz a makkomon!
– Istenem, kapja már be! – követelte tombolva a lelkem.
De nem! Még a szárán talált valami benyálazni való részt. (tépi a lelkem... )
Aztán újra a csúcs fölé hajolva, ajkai lassan, nagyon lassan, nyíltak szét a nedves, lilabőrű húson milliméterenként engedve be őt a kapun. Oda be, ahol forró sötétség és vákuum honol, ahol egy izgő – mozgó síkos izomdarab játszik a vékony érzékeny bőrön. Amiben receptorok milliói küldik az ingerületet a központi számítógéphez, robbanásig izzítják annak áramköreit. Egyre mélyebbre és mélyebbe, aztán újra ki a napvilágra. Aztán be és ki, ki és be, egyre gyorsabban, szenvedélyesebben. Már nem tudod hol a kint és mikor a bent... A fent és a lent... Tovább, tovább... Még és még...
Lassan felforr az agyad, ami kezdi megolvasztani a gerincedet. Az olvadt magma a hasad alján gyülekezik, majd börtönét szétfeszítve...
Ellenállhatatlanul, felmorzsolva minden ellenállást, kitör... Kitör újra és újra, kipumpálva magából minden feszültséget...
Fantasztikusat alkotott a nő. Minden kilövellésre rászívott, szinte a megsemmisülésbe hajszolva engem. Miután az agyag elfogyott (pedig volt ám bőven, "dőlt belőlem, mint a barnamedvéből" ahogy egy jó barátom szokta mondani), az utózöngéket kezelte. Tudjátok mikor a makk bőre olyan érzékeny, hogy érinteni sem lenne szabad, hiszen szite fáj, de finom ajak ill. nyelvjátékkal az őrületbe kerget...

Még a Clinton – éra előtt voltunk (mikor is kiderült, hogy az orális szex nem szex), nem volt ilyen divat az orál (sajnos... ). A nőknek jó ha a fele, vette be az oboát és csak kis hányaduk játszotta végig a kottát. Az is inkább csak kényszerűségből a menzesz ideje alatt (nehogy máshol, másnál keressen kielégülést az imádott hím)
Ennek okán, kevesen csinálták jól. Bezzeg az én sárkányom... Profi volt, amatőrként is! Nem Ő csinált velem ilyet először, de ez egész más dimenzió.

Aztán felébredtem. Néztem a szexboszorkányt. Kivett az észből rendesen. Megbocsátottam. Dumcsiztunk. Tudjátok, ilyenkor furcsa őszinteségi hullám lesz úrrá az embereken. Mesélt néhány szerencsétlen kapcsolatáról. Közben lassan simogattuk egymás testét. Egy darabig nyugtatóan, aztán lassan újra felütötte fejét a vágy és az EGON – kór. A punci friss nedvet eresztetve ismét kinyílt ujjaim játékán.
Ő szájába vette a virgoncot, hogy biztosan álljon a lábán... Majd ágyékom fölé terpesztve elmarta és végig vezette árka teljes hosszában. Hogy szokja a helyet.
A bejárathoz igazítván a kúpot, a még nem teljesen kitágult alagutat eresztve a vonatra. Lassú föl – le ringások között (minden le mozgás, csak milliméterrel sikeredett mélyebbre. Figyeltem a csupasz punci minden rezzenését, kisajkai találkozásánál a csikló, mint egy célgömb a puska végén, követte rudam középvonalát. Hajszálpontos célzás... Végig élveztük a behatolás, a lassan táguló, formálódó hüvely minden mozzanatát. Minden barlangnak vége van egyszer. Mozdulatlanul élveztük kicsit még, ahogy húsunk ismerkedik a másik forró húsával.

Engem mindig lenyűgöz az első behatolás mennyei pillanata. Elsősorban nem testileg, persze úgy is, sokkal inkább lelkileg. Gondold meg, egy másik ember, egy szuverén élőlény beenged Téged a legintimebb szférájába, a tulajdon testébe!
Ez a bizalom csúcsa. Ennél közelebb nem kerülhetsz senkihez. Elérted a legnagyobbat, amit ember a másik embernél elérhet. Benne vagy! Része lettél!
És ez független attól, hogy fél évig vagy fél napot kűzdöttél, harcoltál, dolgoztál meg érte. Bebocsátást nyertél a mennyek kapuján. Az a minimum, hogy megbecsüld a helyet és igyekezz a legjobbat kihozni a szituációból. Megfelelni az elvárásoknak,
úgy viselkedkni, hogy máskor is szívesen látott vendég legyél. (ha már ott vagy igyekezz minél tovább ott maradni. Hülye ember az, aki édenkertbe jutva csak beköp és elégedetten távozik. Tudom, hogy sokszor nagyon "köphetnéke" van az ember fiának, de ha legyőzi tényleg a mennyországba juthat, és rájöhet mért is él valójában.
E kis kitérő alatt megpihenhettünk egymásban. Ideje dolog után nézni...

Igen – igen, már indul is a csípője előre – hátra, majd kissé köröző föl – le, egyenletesen gyorsuló egyre erőteljesebb mozgása. Poroszkál, léptet, üget, vágtat... Elvakult, mindent elsöprő, kegyetlen vágta. Roham! Üsd – vágd, nem apád. (csak az én kardom el ne törjön közben... a punci szinte szaggatta a farkamat... mert visszatért a Neki oly jól bevált, kemény stílusához... megszokom ám, előbb – utóbb... különben is nem most írtam, hogy a mennyországban az elvárásoknak megfelelően kell viselkedni? 10 sorral följebb... alkalmazkodj, ne csak hirdesd az igét, úgy is cselekedjél! )
Viszonylag gyorsan csúcsra ér, megint az elementális vonaglással. Aztán folytatólagosan a második mélyebb finomabb hosszantartó orgazmus. Tudom, hogy
ezt többször írtam már, de nekem a "második lövés" /ha lehet ezt mondani egy nőnél/,
sokkal jobban tetszik. Egyrészt, mert közelebb áll hozzám, másrészt ilyenkor érzem hüvelyének gyűrűző, harmonikaszerű ritmikus összehúzódásait, míg az első "földrengéses" elnyom minden mást...
Ekkor jött a következő meglepetés. Vártam, hogy előírásszerűen rám borul, mint minden rendes, kielégült nő, de Ő nem! Mellém hengeredett.

– Most, mi van? – gondoltam – nem érezte, hogy én még nem?
Normál esetben, mint már említettem, elalél, rám dől, aztán magához térve folytatja a cselekményt...
– Pihenjünk kicsit! – nyögte. – Mindketten. Ne félj, nem fogsz így maradni...
Értettem már, eszembe jutott egy 2évvel ezelőtti joghallgató csajom. Nagy "gecirabló". Az a típus, akinek ha nem volt meg a napi "betevője" leesett a vérnyomása és elájult.
Ő a saját orgazmusa után, szinte lerúgta magáról a csávót. Nehogy az elélvezzen.
– Addig is lehiggad, és újra ki tudok csiholni magamnak is legalább még egyet az újabb menetben. Ráadásul van olyan hülye, aki ilyenkor nekem esik és lökni kezd, mint az állat, nehogy kimaradjon valamiből és hip – hop elélvez az előtt, mire én is újra harckész lennék. Elpocsékol egy lövést a marhája! Hiányzik ez nekem? – mondogatta.
Ennek szellemében rákérdeztem a nőre. Igen Ő is hasonló tapasztalatok miatt cselekszik így. Sőt mint kiderült az első "adagot" valójában azért vette le a szájával, mert nem akart csalódást okozni magának, ha elsőre túl korán beleélvezek... Engem meg egy magyarázkodástól akart megkímélni. (Úristen, kikkel keféltek eddig ezek a nők!!! )

A kis kitérő után, újra "lóra pattant" és lenyomta a következő versenytávot. Aztán még egyet. Kissé furcsán nézett rám, mikor a "eksönszünet" ideje alatt felálltam és kimentem az erkélyre cigizni. (ha már lúd legyen kövér... tisztára, mint a ... csak ott a nő sem élvez el a szünet előtt)
Talán ennek hatására a következő epizódban, az első és a második orgazmusa között kinyögte
– Gyere Te is...
Sok nem kellett. A megelőző néhány felvonás engem sem hagyott hidegen. Elengedtem magam. Mikor menetrendszerűen befutott neki a második és megéreztem hüvelye vonaglását Egon körül, belőlem is kirobbant a töltet... Most én ragadtam meg a csípőjét és húztam rá kéjhullámaim tarajára... (akkorát élveztem bele, mint egy állat) A modell nem is olyan rossz ötlet... sokkal intenzívebb lett tőle a gyönyör...

Aztán hosszabb szünet. Dumáltunk. Közben megemlítettem, hogy éhes vagyok. Imádok nasizni szex után. Ő felpattant és üdítővel, meg egy doboz csokis linzerrel tért vissza.
Majszolgattunk... A csoki morzsa ráhullott hatalmas szexi kebleire... Mintegy játékból, odahajoltam és lenyaltam.
Összerándult és felnyögött. Mint ha áramütés ért volna mindkettőnket! Egonban kipattant a rugó! Sőt mint ha két rugó lett volna benne. Pillanatok alatt olyan kemény lett, mint a vas. Szinte fájt. (ismeritek az érzést mikor, néha olyan erekciód lesz, hogy a falat is kibonthatnád vele... ) Rám tört a "kangörcs". Ez az én menetem lesz, határoztam el. Nem érdekel. Volt Neki elég a jóból bőven... Most az én perceim következnek! Hanyatt döntöttem. A combjai közé feküdtem és Egont a még (vagy már, de kit érdekel) nedves, de még nem igazán kitágult Réshez irányítottam. Keményen beledöftem. A kéjtől felsikkantva, szinte behidalva fogadta a kegyetlen látogatót. Nem játszottam, nem technikáztam, löktem mint a felgerjedt szarvasbika. Nagyokat, hosszúakat, fel egészen a méhéig. Ő sem szórakozott. Ritmusomat felvéve dolgozott vissza a csípője. Sőt mindkét kezével a seggembe markolva rántott magába, megduplázva ezzel a lökés erejét. Most engem sem zavart a vadság! Sőt! Szeméremcsontjaink összeütköztek, a zacsim a fenekét csapkodta. De nem érdekelt.
Agyamra lila köd húzódott, mint bikára a vörös köpeny láttán. Szúrni! Döfni! Felnyársalni! Ez lüktetett agyamban. Az ürítést parancsoló ősi, vad ösztön. Nem hallottam hörgéseit, sikolyait. Nem érdekelt senki és semmi. Még, még és még! Bele! Bele! Őrjöngve tombolt bennem a vágy, hogy testemből minél többet nyomjak beléje.
Aztán az agyamat uraló lila köd elindult lefelé. Végig a gerincemen az ágyékom felé.
Egyre gyorsult és tömörödött. Folyékonnyá vált, majd mindent elsöprő lavinaként kirobbant belőlem. Vonaglottam, vonítva, reszketve űritkeztem. Olyan erővel lövelltem ki, hogy úgy éreztem, még a heréimet is belelőttem az asszonyba.
Filmszakadás. Nem, nem ájultam el de olyan tökéletes kielégültség, kellemes fáradtság tört rám, hogy lusta voltam érzékelni a világot. Nem érdekelt. Az sem izgatott, hogy mi van a csajjal. Jó volt-e neki is? Él-e még egyáltalán? Magamba merültem.

Eszmélés. Még mindig a nőn fekszem, lágy, csitító simogatásokkal, hálás puszikkal ringatott magán. (na igen, ez bejött Neked... ez a Te stílusod. ) Úgy nézett rám mint pákosztos a gazdájára, miután az egy hatalmas, húsos velőscsontot adott neki.
Óvatosan maga mellé fektetett. Leoltotta a villanyt és hozzám bújva, átkarolt.
– Aludjunk! – mondta.

Folyt. köv.

Azért tettem ingyenessé, mert a Tagok nem nagyon szólnak hozzá, csak szavaznak.
Amiért persze hálás is vagyok hiszen nagyon is jól mennek a történeteim a pontozást nézve.
De, engem érdekelnek a reakcióitok, és így nagyobb olvasói kör révén talán...
A visszajelzések még alakíthatnak a folytatáson is... Nem várom el hogy csak jót írjatok, sőt az építő kritika hasznosabb mint a dicséret(igaz, hogy az jobban esik... ) Írd, meg a véleményed léccccccccccccccccccciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii...

Üdv, vidraa