Rendőrnő 1. rész

Egy teljesen átlagosnak mondható családos anyukának soroltam magamat mindig is. Azért írom, hogy mindig is, mert azért egy ideje egy "kicsit" megváltozott az életem. Persze nem az egész életem, hanem inkább úgy mondanám, hogy az életem szexuális része.
De inkább visszamennék az elejére. Ahogy már mondtam egy átlagos háztartásbeli anya életét éltem. Soha nem tartottam magamat egy kihívó nőnek. Persze bevallom a magasságom eléggé alacsonyka és a súlyom is megvan, s tehát inkább mondanám magamat molettnak, mint sportosnak. De hát remélem azért vannak még férfiak, akiknek mi is tetszünk. S éppen ehhez mérten is öltözködtem, valahogy nem nagyon szerettem a kihívó ruhákat és szerettem, ha minden szépen el van rejtve.
Nos hát, de ahogy mondani szokták az élet útjai kifürkészhetetlenek!
Ami az otthoni életet illeti, nem volt valami rózsás. A párom az utóbbi időben nem nagyon volt odaadó irántam inkább a munkában lelte örömét, vagyis pontosabban nekem ezt mondta. Ami pedig a szexuális életünket illeti, talán a megszokottság a négyzeten jellemezhette = szex néha-néha s ha, akkor is csak klasszikus pár perces menet, majd elfordulás, s alvás.
No de gondolom ez nem nagyon érdekel senkit az itt olvasgatók közül, szívesen rátérnék az életem azon részére, amiért erre az oldalra tévedtem.
Történt velem, hogy úgy kb. egy éve felvettek a közbiztonsági alkalmazottak közé, egyszóval, rendőr lettem. Tetszett, de inkább úgy mondanám mindig is érdekelt ez a fajta munka. No de vissza témához! Ahogy teltek – múltak a nappalok, hetek szépen lassan ismertem meg a munkatáraimat. Persze erre volt rendesen időm, mivel a szolgálatok eléggé hosszúak voltam, s két ember ha be van zárva nappalonként, éjszakánként egy autóba, hát eléggé kimerítik a témákat. S ami az egészben a legérdekesebb, hogy csak ketten vagyunk csajok a harminc pasi közt. És azért őszintén bevallva, azért a harminc pasi közt van nem egy aki azért meg-meg dobogtatja a lányok szívét.
De visszatérve az átlagos életemhez, a viselkedésem is ehhez mérhető volt.