Munkahelyi sztori

Szokás szerint pontban fél nyolckor érkezem.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy ugyanúgy néz ki minden, ahogy tegnap itt hagytam. A főnökség nem építette át az irodámat, titkárnőm sincs, aki a kávéval és egy kedves mosollyal várna. Nyitom az ajtót, belépek, Mártika már persze itt van, öt éve egyetlen egyszer sikerült korábban jönnöm, az is akkor volt mikor egy átmulatott hétvégén megfeledkeztem az óraátállításról...

Sajnos Mártikát nem tudom kikerülni, az ő irodáján keresztül lehet bejutni hozzám. Nem lenne vele baj, ha nem beszélne egyfolytában. Nem tudom, hogy csinálja de gyanakszom, hogy tud a fülén is levegőt venni.
Öt perc alatt sikerül is áthaladnom a 20nm2 irodáján.
Huu végre leülök, szusszanok néhányat, és már nyomom is a gépem power gombját.
Csukott szemmel bepötyögöm a kódot és nézem is a levelezést.
18 olvasatlan! Atya ég, na ehhez nincs kedvem ma, zárom és már nyitom is a mellesleget. Átböngészem az új csajokat, kicsit fantáziálgatok, majd elszánom magam, hogy elinduljak a büfébe, mert tudom, hogy kb. 5 perc és jön a takarítónő.
Hát igen ezt a találkozást is igyekszem általában elkerülni, de sajnos, muszáj néha maradnom, mert olykor rosszba dolgokat művel az asztalomon, mint a kereszthuzat.
Még ezen morfondírozok, már nyílik is az ajtó /nem-nem semmi kopogás/ és robban be rajta tele energiával Zsóka néni, de most látom, nincs nála a seprűje! Pedig meg voltam győződve róla, hogy anélkül egy lépést sem tesz. Tehát beviharzik, de jön utána valaki, még nem látom teljesen, mert kb. fele akkora, mint kedvenc takarítónőm.

Hűűűű barátom csak nézek, ki ez a kis tündér?
Na neee, ezt nem hiszem el, istenem hát vannak csodák!
Ő az új takarítócsaj!
Zsóka körbemutogat mindent, hogy hol a kuka meg ilyenek, mit kell, és mint nem szabad letörölni, "mert ha letörlöd a telefonját azt az úr nem nagyon szereti" jegyzi meg a boszorkány. Persze gondolom magamba, hogy állna görcsbe a kezed a büdös rongyoddal benne, de úgy, hogy kiműteni se lehessen belőle, na talán akkor megéreznéd milyen hányásszaga van...

Na de ezzel most nem is foglalkozom, nem mondok rá semmit, csak nézem az új jövevényt.
Alaposan szemügyre veszem, és megállapítom, hogy szinte tökéletes 20 év körüli nőszemély. Miközben járkálnak fel s alá legalább ötször, hatszor lopva rám néz és 1-2 másodpercig mindig egymáson felejtjük a tekintetünk.