A hírdetés

Elhagyott a barátnőm. Nélküle üresnek tűnt a lakás, az egész életem. Nem volt kinek reggelit készíteni, nem szólhattam kihez az esti TV-műsor közben... Szörnyű érzés volt. És ezzel együtt elkezdődtek a bajok, melyek ahhoz az eseményhez vezetnek, melyeknek most mesélője szeretnék lenni.
Megváltoztam. Megváltoztam, és tudtam róla. Rossz volt a hangulatom, a közérzetem, és gépies robotként éltem mindennapjaimat. Kikapcsolódás csak az volt, ha a TV-t bámultam üveges szemmel, de ekkor is a belülről suttogó, önmarcangoló hang beszélt hozzám.
Egy nap azonban Stan, a barátom, megpróbált változtatni ezen...
– John?
– Igen. – feleltem elhalóan.
– Gyere, igyunk valamit... – próbálkozott.
– Nem.
– John... Akkor sétáljunk.
– Nem.
– Nézzünk mozifilmet. – mondta reményveszetten.
– Nem.
– A rohadt... Áh. John. Ha ennyire kiakasztott a dolog, hívj egy kurvát, feküdj le vele, és megkönnyebbülsz. Dugd meg, hat hónapja nem voltál nővel. Aztán szépen told ide le a képed! – kiáltotta haragosan, és lecsapta.

Szöget ütött a fejemben a dolog, így hát nem volt mit tenni. Tényleg hívtam egy utcalányt. Nem kellett sokáig keresgélnem: egyezményes jel volt, hogy a társkereső hirdetések végén lévő G betű a dolgozó lányokat jelenti.
Az én választottam Christie lett. Gondoltam, hogy ez nem az igazi neve, de nem volt baj. Mikor Christie bekopogott, új kalandtól kissé felvidulva nyitottam ajtót.
Csak egy sárga top és egy kék szoknya volt rajta. Ki volt festve, kissé talán erősen is, csizmája kopott volt egy-két helyen. Haja vállig érően minimalista volt, de buja pillantással mért végig.
– Szia. – lehelte finoman, majd mellettem behúzódott a lakásba. Körülnézett, majd csak ennyit kérdezett:
– Merre?
Mutattam neki az utat, s mikor a hálóba értünk, ledobta picit válltáskáját. Végigsimított az ágytakarón, majd megjegyezte:
– Szép berendezés.

A volt barátnőm ízlését dicsérte éppen. A falak zöldek voltak, enyhe mintákkal. A lámpák szintén zöldek, a mennyezeti halogének és az éjjeliek is. Egy szekrény és egy egészalakos tükör volt a franciaággyal szemben.
– Mit szeretnél? – kérdezte tőlem.
Nyeltem egy nagyot. "Most mindent lehet, nem a barátnőm, soha nem látom többé. " – gondoltam.
– Hm. Szeretnék egy orálisat külön-külön... És ha meglovagolnál... Ha seggberakhatnálak... És végül... Mellbekúrlak.