Párom és cseréje 2. rész - Márti

Az elkövetkező pár napban nagyon feldobottak voltunk Évával, sokszor átbeszélgettük a történteket, s bár neki azon az estén kevesebb jutott a gyönyörből, a helyzet újraidézett izgalma, s a remény, hogy lehet még jobb is, mozgatta a fantáziáját, nem tiltakozott, amikor azt javasoltam, lepjük meg Mártiékat egy látogatással.
Rossz ötlet volt. Nem egyeztettünk előtte, s bár fogadtak minket, Péter nagyon kényszeredett képet vágott, s amikor azt kérdeztük, lenne-e kedvük egy kis ismétléshez, határozottan kitért előle, Mártira vetett pillantása ugyanerre intette a lányt. Kedvesén láttam, hogy ő bizony beszállna, de nem akart párjával ezen összekapni, főleg nem előttünk. Később elmesélte, hogy mióta elmentünk, tart a morgásos időszak, mert Péter, aki korábban falta a nőket, s büszke volt bizonyos méreteire, képességeire, már nem képes mindarra, amit még kívánna, s nagyon rosszul esett neki sokszori torkoskodásom Mártival.
Péter tehát elutasító volt, de mi Évával már annyira beleéltük magunkat a folytatásba, hogy nem bírtunk várni. Kissé pofátlanul megkérdeztük, zavarja-e őket, ha mi most itt náluk kicsit szeretkezünk, mert a testünk már ráhangolódott, rossz lenne tovább várnunk. Péter, mint aki vackorba harapott, olyan képpel mondta, hogy egyáltalán nem zavarja őket, tegyünk csak magunkkal, amit akarunk... – Leültek Mártival a heverőre, mi meg Évával vetkőzni kezdtünk, s nemsokára már egymást ölelve feledkeztünk bele a szerelmeskedésbe. Mennyire meg lehet szokni a mások előtti meztelenséget! Azon is csak később kezdtem el töprengeni, mennyire gátlástalanok voltunk ez alkalommal mi ketten, akiket csak pár napja vezettek be házigazdáink ebbe az élvezetbe. No, így tessék máskor elrontani fiatal párokat!
Nem siettünk, Péteréknek végig kellett nézniük a teljes örömszerzési folyamatot. Mi közben el is feledkeztünk róla, hogy ott vannak, hogy tulajdonképpen náluk vagyunk, nem láttuk, csak egymás testét, nem éreztünk szégyent, csak vágyat, mely erőteljes kielégülést követelt. Amikor végre leszálltunk az égből a földre, egy "Jé, itt vagytok? " után szépen megköszöntük a helyet, s mosolyogva távoztunk.
Még le kellett tennünk néhány vizsgát, abban a tanévben már nem láttam Mártit.