Angyal 2. rész

Angéla váratlanul nyitotta ki a szemét, nem tudta, mi ébresztette fel. A szobában csak derengett a fény, ő mégis úgy érezte magát, mintha teste napsütésben fürödne. Körülötte minden meleg volt és puha. Nyújtózkodni kezdett, mint egy elégedett macska, értetlenül figyelte testét: olyan izmai sajogtak, amikről nem is tudott, hogy léteznek. Hirtelen világosság gyúlt az agyában, eszébe jutott az előző este. Mozdulatai lelassultak, oldalra fordította a fejét és szembetalálta magát a legszebb férfi szempárral, amit életében csak látott. Gyönyörű barna szemek, hosszú, sötét szempillákkal övezve.

– Jó reggelt, Angyal – Tamás hangja rekedtesen csengett.
– Jó reggelt neked is – mosolyodott el Angéla, aztán rádöbbent, hogy a takaró a nagy nyújtózkodásban a derekáig csúszott. Gyorsan elkapta a szélét, és magára húzta. Érezte, hogy arca lángvörös színt ölt.
– Na ne már – Tamás nevetve nézett rá, átnyúlt a teste felett, majd fölébe hengeredett. Angélát megnyugvással töltötte el a test súlya, jó volt érezni magán ezt a tömény férfiasságot. Kezét Tamás hajába csúsztatta, és finoman borzolni kezdte.
– Jó reggelt – mondta még egyszer.
– Már alig tudtam kivárni, hogy felébredj – szuszogott a nyakába a férfi. – Hogy te mennyit tudsz aludni...
Angéla elnevette magát. Sosem gondolta volna, hogy az első éjszaka után, amit együtt tölt egy férfival, ennyire oldott lesz a reggel.
– Mindenem fáj. Ez normális? – kérdezte a férfit.
– Hát..., ez egy nagyon jó kérdés. Igazából nem vagyok tapasztalt ebben a kérdésben. És hol fáj a mindened? Itt? – egy nagy puszit nyomott az arcára. – Vagy itt? – Újabb puszi, ezúttal a nyakára. – Esetleg itt? – csúszott lejjebb, intim tájakra tévedve.
– Hé, hé, lassan a testtel! – fogta meg a fejét a lány. Borzongott a rátörő érzésektől. Igazság szerint egyáltalán nem volt ellenére a kedveskedés. És a testéhez nyomódó keménységből ítélve megérezte, hogy Tamás is izgalomba jött.
– Szabad ezt nekünk?
Tamás elnevette magát.
– Bezzeg tegnap eszedbe sem jutott ilyesmit kérdezni.
– Tegnap más dolgokon járt az eszem.

– Igazán? – Tamás nagyon-nagyon kaján mosollyal az arcán szorította magához a lányt. – És milyen "dolgokon" járt az eszed?