Angyal 1. rész

– Megcsókolt? És ezt csak így mondod? – Szilvi fel sem tudta fogni, hogy barátnője hogy tud ilyen higgadt maradni.
– Én,... én sem értem igazán – Angéla úgy ült az ágyon, mintha a beszélgetés témája a legfrissebb pletyka lenne a suliból, nem pedig az, hogy egy olyan pasi, mint Tamás (aki messze a leghelyesebb és legférfiasabb volt azok között, akik eddig Angéla körül legyeskedtek), megcsókolta. – Figyelj, szerintem túl nagy jelentőséget tanúsítunk ennek az egésznek. Adott volt a helyzet, ennyi az egész. – Angéla nagyon élénken emlékezett az érzésre, amit Tamás szájának érintése, csókjának szenvedélyessége ébresztett benne. Ha csak arra gondolt, a férfi hogyan szorította izmos testéhez, hogyan simított végig az arcán, a gyomra beleremegett, és forróság öntötte el a testét. – Én csak nem tudom megmagyarázni, hogy hogy voltam erre képes. Ismersz engem, nem vagyok valami könnyű kis nőcske, és ezt a pasit életemben eddig még csak kétszer láttam. Nem értem, hogy mi ütött belém...
– Angi, ez a ruha gyönyörű – Szilvi áhítattal simogatta végig a ruhát, ami az ágyon feküdt kiterítve – Mit fogsz vele csinálni?
– Fogalmam sincs. Vissza kell adnom, bizonyára egy vagyont ér. Nem fogadhatom el, hiszen nem ismerem őt. – Angi álmodozva nézte a ruhát – De olyan szép... Inkább kifizetem és megtartom magamnak – ömlött szét egy széles mosoly az arcán.

Tamás nem találta a helyét az irodában. Nem tudta kiverni a fejéből Angélát. Az arcát, az illatát, a csókját, a testét, ahogy hozzásimult. Nem értette, mi történik vele. Soha sem vesztette még el így a fejét egy nő miatt. De most nem tudott uralkodni magán. Nagyon nehezére esett, hogy eleget tegyen a lány kérésének, és otthagyja őt az után a csók után. Újra látni akarta, magához akarta ölelni, meg akarta csókolni, újra és újra, míg csak bírják levegővel...

– Na, mi a meló mára? – robbant be az ajtón Tibor.
Tamás felrezzent az álmodozásból és értetlenül meredt barátjára.
– Miről beszélsz?
– Ébresztő! – csettintett két ujjával Tibor – Tudod haver, az itt a munkahelyed – mutatott körbe széles mozdulattal – Azért jársz ide, hogy dolgozz. Hogy témákat keress. Hogy cikkeket írj. Te meg két napja olyan vagy, mint egy alvajáró. Szerinted miről beszélek?
– Túldramatizálod. – Tamás fáradtan dörzsölte meg a szemét – Lehet, hogy el kéne mennem szabadságra.