Angyali történet 7. rész - Az ünnep 3. fejezet
Megjelenés: 2007. szeptember 11.
Hossz: 29 169 karakter
Elolvasva: 2 256 alkalommal
Az ünnepség után nyolcan indultunk haza.
A kapuban Judy és férje elköszönnek. Micsoda csalódás! Azt hittem Judy is Miu-ék házában lakik és még együtt tölthetjük az estét. De nem. Judy rövid puszit nyom a számra.
– Nem foglak elfelejteni. – és elmennek.
Dermesztő hideget és éles fájdalmat érzek a szívemben. Tudom, sejtem, és szavai is azt nyomatékosítják bennem, hogy soha nem fogom viszontlátni. És kedves invitáló mosolya, amikor visszautasítottam, örökre mély seb marad a szívemben. Pedig ebből a mosolyból a világ legszebb élménye is lehetett volna.
Nehezen térek vissza a valóságba zaklatottságomból. Félig dermedten követem a többieket és ülök le a nappaliban az asztal mellé.
Sophie szabadkozva közli, hogy a végén már nem volt ideje zuhanyozni és most teszi meg, de előtte a szobájába kíséri Nuri-t. Josi a konyha felé indul, hármasban maradunk a szobában.
– Jól éreztétek magatokat? Nem bántátok meg, hogy eljöttetek? – kérdi Miurita.
– Én nagyon élveztem, nagyon jól éreztem magam. – és kérdően kedvesemre néztem. – És téged is. – tettem hozzá rajongással fordulva Miu felé.
– Nekem is rendkívül finom érzés volt. – csatlakozott a véleményemhez a kedvesem is. – Csodálatos nőket és férfiakat ismertem meg.
Ekkor lépett be Josi a szobába.
– Mit szólnál hozzá, ha Miuritá-val? – fordult hozzám.
Megállt bennem az ütő. Sok meglepőt tapasztaltam már a mai napon, de azt, hogy valaki ilyen nyersen ajánlja fel feleségét, azt nem vártam. Kiszáradt a torkom, nem tudtam megszólalni, de azért egy kis izgatottságot éreztem. Josi, látva zavaromat, felnevetett:
– Ne vágj olyan rémült képet. Erre gondoltam. – és előhúzott egy palackot a háta mögül.
Felmutatta a címkéjét. Egy üveg Miurita nevű volt.
– Ez a gazdaságunk egyik új terméke. – magyarázza – Amióta a kókusz mellett szőlőt is termelünk – amit zömében Sophie irányit – én mindig újfajta borokkal próbálkozom. Idén már is állítottunk elő, és Miuritá-ról neveztem el.
Jót derültek ijedtségemen, majd megkóstoltuk a .
– Nagyon finom és friss az íze. – dicsértem őszintén az ízletes száraz .
– Akárcsak nekem. – cukkolt Miu. – Csak én nem vagyok olyan száraz.
A kapuban Judy és férje elköszönnek. Micsoda csalódás! Azt hittem Judy is Miu-ék házában lakik és még együtt tölthetjük az estét. De nem. Judy rövid puszit nyom a számra.
– Nem foglak elfelejteni. – és elmennek.
Dermesztő hideget és éles fájdalmat érzek a szívemben. Tudom, sejtem, és szavai is azt nyomatékosítják bennem, hogy soha nem fogom viszontlátni. És kedves invitáló mosolya, amikor visszautasítottam, örökre mély seb marad a szívemben. Pedig ebből a mosolyból a világ legszebb élménye is lehetett volna.
Nehezen térek vissza a valóságba zaklatottságomból. Félig dermedten követem a többieket és ülök le a nappaliban az asztal mellé.
Sophie szabadkozva közli, hogy a végén már nem volt ideje zuhanyozni és most teszi meg, de előtte a szobájába kíséri Nuri-t. Josi a konyha felé indul, hármasban maradunk a szobában.
– Jól éreztétek magatokat? Nem bántátok meg, hogy eljöttetek? – kérdi Miurita.
– Én nagyon élveztem, nagyon jól éreztem magam. – és kérdően kedvesemre néztem. – És téged is. – tettem hozzá rajongással fordulva Miu felé.
– Nekem is rendkívül finom érzés volt. – csatlakozott a véleményemhez a kedvesem is. – Csodálatos nőket és férfiakat ismertem meg.
Ekkor lépett be Josi a szobába.
– Mit szólnál hozzá, ha Miuritá-val? – fordult hozzám.
Megállt bennem az ütő. Sok meglepőt tapasztaltam már a mai napon, de azt, hogy valaki ilyen nyersen ajánlja fel feleségét, azt nem vártam. Kiszáradt a torkom, nem tudtam megszólalni, de azért egy kis izgatottságot éreztem. Josi, látva zavaromat, felnevetett:
– Ne vágj olyan rémült képet. Erre gondoltam. – és előhúzott egy palackot a háta mögül.
Felmutatta a címkéjét. Egy üveg Miurita nevű volt.
– Ez a gazdaságunk egyik új terméke. – magyarázza – Amióta a kókusz mellett szőlőt is termelünk – amit zömében Sophie irányit – én mindig újfajta borokkal próbálkozom. Idén már is állítottunk elő, és Miuritá-ról neveztem el.
Jót derültek ijedtségemen, majd megkóstoltuk a .
– Nagyon finom és friss az íze. – dicsértem őszintén az ízletes száraz .
– Akárcsak nekem. – cukkolt Miu. – Csak én nem vagyok olyan száraz.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 14 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
F
Fluxus
2023. május 1. 12:17
#8
Jó rész ez is.
1
v
vasas62
2023. április 9. 16:39
#7
Oda adó szeretők.
1
é
én55
2022. augusztus 26. 08:35
#6
Jó ez a rész is.
1
z
zoltan611230
2019. szeptember 24. 01:06
#5
Egyre jobb....ez is.
1
c
cscsu50
2019. április 22. 23:06
#4
Egészen jó
1
p
papi
2014. szeptember 11. 13:25
#3
Egész jó
1
a
A57L
2013. szeptember 29. 06:38
#2
Nem rossz.
1
T
Törté-Net
2007. szeptember 11. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1