Látogatás Andrisnál a kórházban

Egy fiú barátomat, Andrist nemrégiben autóbaleset érte. Nem ő volt a hibás, de ahogyan ez sokszor megesik, neki esett baja, nem pedig annak, aki a vétkes volt a balesetben. Eltört a jobb karja, és a bal lába is. Amikor megtudtam a hírt, azonnal üzentem neki a szüleivel, hogy amint tudom, meglátogatom. Sajnos azonban másnap, szombaton el kellett utaznom vidékre rokonokhoz, így csak hétfő délután tudtam elmenni hozzá.
Utálom a kórházakat, de ezt az áldozatot szívesen meghoztam Andrisért. Mindenesetre nem éreztem túl vidáman magamat, ahogyan lépdeltem végig a klórszagban a kórterem felé, ahol feküdt. A sok elnyűtt beteg, a rohangáló, idegesnek látszó nővérek, és a romladozó, félhomályos folyosók mind-mind lelombozón hatottak rám.

Aztán, amikor beléptem Andrishoz, elszégyelltem magam. Belegondoltam, neki milyen rossz lehet most. Igaz, ez nem nagyon látszott rajta: épp egy regényt olvasott, jóképű arcán pedig széles mosoly ült.
– Kipp-kopp! – mondtam mókázva, és megkopogtattam az ajtófélfát.
Felnézett, és mosolya még szélesebbé vált.
– Szia Niki. Azt hittem, már be sem nézel.
– Áh! – húztam el a számat, és az ágyához léptem. Közben gyorsan felmértem a helyet, és láttam, hogy Andris egyedül fekszik a kétágyas kórteremben. – Várt rám Gizi néni meg a bagószagú férje. Jaj, mennyit nőttél, kislányom, meg a többi. Azt hiszem, már meséltem róla.
– Aha – nevetett. Lehajoltam hozzá megpuszilni. Jó illata volt, de az arca szúrt a pár napos borosta miatt.
– Húzz egy széket ide, és ülj le – mondta nekem.
Úgy tettem. Beszélgetni kezdtünk, elmesélte, hogyan is történt a balesete. Tanultam néhány új kifejezést, miközben azt ecsetelte, mit tenne a másik autós hátsó felével, aki szembehajtott vele a kanyarban, és aki miatt el kellett rántania a kormányt. Egy idő után nem álltam, meg és nevetni kezdtem. Ő is csatlakozott hozzám, bár a nevetés szemmel láthatóan fájt neki egy kissé.
– És hogyhogy ilyen úri magányban vagy itt? – kérdeztem, a szomszéd ágyra pillantva, amely bevetetlenül, üresen árválkodott.
– Á, tegnap kiengedték, aki ott feküdt. De a nővérek szerint nem sokáig maradok szomszéd nélkül.

Ekkor valami különös történt.