Az aranyhal

– Amikor kifogod, a két kezedbe kell venned, vigyázva, hogy ne ugorjon ki, és is szorítsd nagyon. Kívánj, és ha biztos vagy benne hogy jót kívántál, engedd vissza a vízbe.
– Ki kell mondani hangosan?
– A legelső gondolat, kimondva, vagy nem kimondva. Jól vigyázz hát és mindig tudd, mi a szíved legfőbb vágya!

Az anyja, hatéves sem volt, mikor meghalt, a házat pedig azóta elhagyta a nevetés, a hangos beszéd is csak néha tévedt be, a munkát kísérve el. Azt mondták, a szemeit, amik még férfiértében is álmokat látnak a tenger matt horizontján, az anyjától kapta.
Sosem volt olyan ügyes, mint a bátyja. Sosem érezte meg, hol vessen hálót, a kitartás helyébe – az apja így mondta – lustaságot kapott.
Amikor az anyját elvesztette – bármily kicsi volt is, pontosan emlékszik – az apját szinte kettéroppantotta a fájdalom súlya. Hogy újra járni tudjon, dolgozni, úgy gondolta, minden tulajdonságát, ami valaha derűs, erős férfivá tette, ki kellett löknie a lelkéből, bele a tengerbe. Elfelejtett nevetni, ízzel ejteni a szót, elfelejtette a bölcsességét, a barátok esti kacaját, mindent, egyedül halászni nem felejthetett el.
Mikor a bátyja vízbefúlt, az apja már nem emlékezett rá, hogyan kell összeroppanni, csöndben zokogni, gyászban virrasztani. Halászott tovább, mintha misem történt volna, Fernando pedig úgy érezte, már őt sem ismeri föl hajnalonta, mikor kitolják a ladikot a tengerre.

A falu a tengerből élt, vagy még inkább, a tenger kegyétől. Minden ember, minden otthon sorsa az idénytől, a fogás sikerétől függött. Amikor a halászbárkák visszatértek, kor és tekintély, mint érdem szerint elosztották a zsákmányt. A lepikkelyezték a halakat, a nők kikészítették, a férfiak összeácsolták a szárítót, amire aztán felfüstölni szögelték a filéket. A csontokat, szálkákat az öregek kimosták, az apróbból tű készült, a koponyából és a belekből orvosság, a gerincből nyaklánc a . A rákok és garnélák rögtön a város felé vették az irányt, ahogy a polipokból, tintahalakból főzött úri áru is.
Ha volt fogás, volt munka. Volt mit eladni, megtelt a magtár és a hal mellé kenyér és bor került az asztalra.
Az élet jó volt. Az öregek károgását a mórok visszatéréséről elnyomta gitár, a fuvola és a jóllakott .