Angyali történet 7. rész - Az ünnep 1. fejezet

Máig is ha a Hazatérés ünnepre gondolok, Miurita élvezettől nedves puncusa és Judy bájosan mosolygó sötétbarna szeme jelenik meg előttem.
De kezdjük az elején.
Miu császárnőként vonult be a közösségi házba. Engem, mint valami karkötőt visel a karján a sóvár tekintetek közepette. Másik oldalamon Judy erősen magához húz, kerek melleit érzem a karomon. Mögöttünk lép be a következő trió, amelyben kedvesem és Sophie fogja közre ugyanilyen szorosan Nuri-t.
Az előtérben kettesben maradunk Judy-val, Miu-t elragadja a üdvözlő kezek áradata.
– Most figyelsz rám? – kérdi Judy.
– Igen.
– Vigyázz Miu-val. Mindenkit elbűvöl, mindenkit az ujja köré csavar. És csak később veszed észre, ha bajba kerülsz. Inkább vigyázz a barátnődre, ő neked a biztos pont, Miu csak egy futó epizód.
– Csak nem vagy féltékeny a barátnődre? – kérdem kajánul.
– Most ne hülyéskedj. Miu a legjobb barátnőm, én igazán ismerem. Nekem is egy-két évbe telt, mire reálisan tudtam értékelni. Most is kedvelem, de már nem vagyok teljesen elvarázsolva tőle, mint oly sokan mások. Tudatában van vonzerejének és mint egy zenész a zongorán, úgy játszik mások lelkének érzelmi húrjain. Így tudott Josi-ból, a férjéből is hirtelen vezetőt faragni. Mára te vagy a kiválasztottja. Ne értsd félre, nem féltékenység – pedig nagyon megkedveltelek – csak nem szeretném, ha a jövődet elrontanád miatta.
Bambán nézhettem rá, mert felnevetett:
– Látom, neked kár beszélni. Akkor legalább érezd jól magad. – és egy hirtelen mozdulattal átkarolta tarkómat, magához húzott és megcsókolt. A csókja édes volt, szenvedélyes és közben oly lágyan simult a karomba, mintha elolvadt volna. Míg nyelveink egymást kényeztették, egy pillanatra olyan furcsa érzésem támadt, mintha összeölelkezve az Alpok ormai felett szállva a havas tájon szilveszteri tűzijáték rakéták sziporkáznának alattunk.
– Még találkozunk, csak rövid időre adlak kölcsön. – és huncut mosollyal kisiklik karomból és átenged a mellettünk álló nőnek. Pár pillanatba beletelik, mire felismerem, hogy Maria áll mellettem. A hajón stewardessi szerepében darabosnak látszó nő most rövid szoknyájában és feszes, melleit erősen kihangsúlyozó fehér trikójában kifejezetten vonzó látványt nyújt.
– Most is szívesen valami innivalóban, de ahhoz be kell mennünk. – és választ sem várva húz magával az előtérből a nagyterembe.