Ígéret

Van valaki, akinek megígértem, hogy írásba foglalom, előre, hogy mire vágyom vele kettesben... A fogadalmam betartom, mert az adott szó sokat számít. Ő már régóta a közelemben van, idejét sem tudom, mióta. Szinte együtt nőttünk föl, de valahogy soha nem egymás mellett, mindig csak érintették, és soha nem keresztezték egymást az utaink. Hol én voltam ráállva a legjobb haverjára, és nem vettem észre hogy odavan értem, hol pedig neki voltak eget rengető szerelmei, amikor én facér voltam, és emiatt soha nem keveredtünk egymásba...

Kevés olyan ember van, akivel ennyire összhangban vagyok pedig, még az aktuális párkapcsolataimban sem voltam soha senkivel ennyire egy hullámhosszon. Mindig a barátnőjének néznek, mert egymásba karolva sétálunk az utcán, a koncerteken is egymás mögött állunk szorosan összesimulva – de csak, mint barátok. Ma már tudom, hogy milyen nehéz lehetett neki akkor, mikor ő volt oda értem, és nem engedhetett meg magának többet, mert ugyanez megtörtént velem is fordítva. Egy átlagos buliból néhány hónapos "mosolyszünetünk" után hirtelen más lett – a részemről. De neki van valakije, így hiába flörtöltem vele, nem vagyok képes többre, nem akarom, hogy azt elrontsa, bármennyire is ellene vagyok.
Sokat beszélgettem vele erről, tudja is, és ez volt az oka annak is, hogy ez a történet most megszületik...

Lehunyom a szemem és elkezdődik a vetítés a fejemben... Nem tudom mikor, nem tudom hogyan, nem tudom pontosan hol, de egyszerre egymás előtt állunk, talán épp egy haveri összejövetel után? Még egy poénos mondat, még egy összekacsintás, még egy szál cigi, az utolsó ölelés, mielőtt elválunk a kapu előtt. Újra a zaftos megjegyzések... Hogy milyen finom a hideg fagyi után az orális szex, hogy az előző nője ezt nem engedte, hogy én mennyivel többet tudnék nyújtani, és hogy bármeddig is kell, megvárom, a szerelmi bánatra meg majd jól összegyűröm vele a lepedőt, az utolsó pajzán nevetés, és elbúcsúzunk. Átölelem, próbálom vigasztalni, bíztatni az épp aktuális problémás nője miatt. Közben egymáshoz simul az arcunk, és megérzem a már száradó izzadtság páráját a testén. Elszédülök, istenem, egész este ez a semmi máshoz nem hasonlítható illat...