A Jó emberismerő 2. rész

... Nem tudom mennyi idő telhetett el, ott a hideg kövön fekve, de mikor felébredtem teljesen át voltam fagyva. Azon gondolkodtam, hogy ez most tényleg megtörtént-e velem. Persze könnyű volt belátni, hogy mindez színtiszta valóság, hisz elég volt csak a farkamon lévő gyűrűre, és a padlót összemaszatoló nyúlós anyagra néznem... meg egyébként is... ilyet még álmodni sem nagyon álmodik az ember. A valóság meg mindig megdöbbentőbb egy álomnál is. Szóval nem keltem fel egyből, hogy sietve rendbe szedjem magam és hazasiessek. Inkább azon filozofáltam, hogy mi történt tulajdonképpen velem. ? Bántottak?... Hisz fájt a dolog, szenvedtem... De így utólag mégis kétes érzéseim voltak az üggyel kapcsolatban. Azt hiszem, hogy a lelkem mélyén élveztem kiszolgáltatott helyzetemet ezzel a rendkívül határozott és céltudatos lánnyal szemben. Az eddigi barátnőimmel mondhatni fordítva volt a szitu. Általában én voltam az, aki a szexben kényemre – kedvemre eljátszottam velük (persze csak abszolút szolid keretek között). De most igencsak az ellenkezője van kibontakozóban... És mit tegyek most? Kövessem az utasításait?... Hisz más választásom nem nagyon van, ha tényleg nem lehet leszedni ezt az izét... Izgatott a helyzet. Vajon mi jöhet még?... Úgy döntöttem hát, hogy teszem azt, amit Viki mondott, követem a "parancsait" és várok jövő keddig. Ki tudja... hisz a mai is egy olyan élmény volt, amit biztosan sosem felejtek el.
Teltek hát a napok és szépen lassan kezdtem megszokni a ketyerét a lábam között. Kerültem minden olyan szitut, ahol merevedésem lehetett volna. Persze még így is voltak olyan esetek, amikor nem tudtam szabályozni az akaratomat. Ilyenek voltak a hajnali merevedések. Sajnos minden nap 5 – 6 óra körül felriadtam, amikor a szerkezet bekapcsolt, és megrázta a heréimet. Az volt a legrosszabb a dologban, hogy a legmélyebb álmomból ébredtem általában, teljesen váratlanul és felkészületlenül ért az áramütés. Ilyenkor szaladtam a mosdóba és locsoltam férfiasságomra a hideg vizet. Ezeket a reggeli incidenseket eltekintve az egy hét alatt talán 2 – 3 olyan eset volt, amikor belém hasított a fájdalom.
Aztán eljött végre a várva várt keddi nap. Reggeltől teljes transzban égtem.