Kártyaparti

Sosem volt szerencsém a pasikkal, legalábbis én ezt gondoltam, miután négy év után szakítottunk a barátommal. Utána valahogy üldözött a balszerencse, a kiszemelt áldozat vagy kapcsolatban élt vagy nős volt, tehát még el sem kezdődött, de már is be kellett fejezni. Aztán fordult a kocka...

Marcsi bulizós csaj volt, de pasifronton ő is átkozott. Plátói szerelme mindenki mással ágyba bújt csak vele nem, ezt ecsetelte akkor is, amikor egy szombat délután átjött és meghívott az egyik haverjához kártyázni.
– Pont egy ember hiányzik. – könyörgött, miközben még igent sem mondtam, de ő már a szekrényemben kutatott valami használható gönc után.
– Egye fene. – álltam rá kissé kelletlenül. – Legalább felavatom a vadiúj farmerszoknyámat.
– Ez a beszéd! – kiáltott Marcsi és lehuppant az egyik fotelbe, hogy csináljon valamit hosszú, szőke hajával. – Van tükröd?

Délután ötre értünk oda. Zsigmond már kissé felontott a garatra és széles vigyorral fogadta hármunkat, útközben ugyanis felvettük Gigit is.
– Most aztán jó sokan vagyunk. – terelt be minket a szobába, ahol az asztal mellett már ültek. – Ő itt Gyuri, György és Kristóf.
Utóbbinál megdobbant a szívem. Kristóf ott lakott, ahol én és gyakran szemezgettünk meg olykor-olykor mosolyogtunk is egymásra, de sosem jutottunk ennél tovább. Aztán elmaradozott.
– Foglaljatok helyet csajok! ? Naná! – válaszolt helyettünk és töltötte a márkás . – Gyurikám! Keverd a paklit!
Miután Zsigi is elfoglalta a helyét és gondoskodott arról, hogy ne legyenek üresek a poharak, megindult a játék. De nem hagyományos pókernek néztünk elébe.
– Ezekre a cetlikre felírtam a nevünket, kivéve a Györgyét, ugyanis ő fél az asszonytól. – nevetett, majd folytatta. – Nos! Mindenki húz és így párok alakulnak ki. Aki veszít, hagyja, hogy a párja azt csináljon vele, amit akar.
Marcsi felnevetett és visszakozott, akárcsak Gigi és én. Kristóf és Gyuri sem lelkesedett az ötletért, előbbinek felesége, utóbbinak barátnője volt. De Zsigi aktivitása valahogy ránk is ránkragadt, de csak úgy, ha egy határt nem lépünk át.

Mondanom sem kell, hogy Zsigi azt mondta, húzzanak a fiúk, hogy spóroljuk az időt.