Szilánkos nyár, Királyföld

2007 augusztus 3.
Nagyszebeni meteorológiai intézet

Andreas Armbrust feszülten tanulmányozta az ábrát, amit a számítógép kinyomtatott. Szemét végigfuttatta azon a területen, amely az alacsony, – és magasnyomású légrétegek találkozási pontját jelezte. Nyúlós, ideges bizonytalanság öntötte el. Ez nem lehet...
Ellökte magát az asztalától, és egy másik helységbe ment át, ahol az utóbbi napok mérési adatait tárolták. Elővett egy főkönyvet, amely tele volt ábrákkal és grafikonokkal, és a hozzájuk fűzött szöveges magyarázattal. András röviden átfutotta.
"... július 31... a Maros völgyében változó időjárás várható... a Küküllő folyók mentén élők ügyeljenek arra, hogy a folyók áradnak... a havasokban szélsőséges az időjárás tapasztalható... "
Ez utóbbi szöget ütött Andreas fejébe. Már tárcsázott is egy számot.
– Haló? Dezső? Mi a helyzet a Bilea-tónál?

Először nem kapott választ, csak statikus recsegést. Aztán mégis meghallotta Dezső hangját, de az szaggatott volt, és nagyon távolinak tűnt.
– Haló... Andreas... nem túl fényes. El kell hagynom a megfigyelőpontot... le fogják zárni a transzfogarast.
– Augusztusban?? Mi történik most?
– Kurva nagy... szar van itt. Előbb felkapaszkodtam a tó fölé... tört fel a köd a Bilea-völgyben... de olyan köd... még nem láttam ilyet... nekicsapódott a hegygerincnek, és visszafordult...
– Ott mindig ilyen az időjárás!
– De ez más... az oláhok is figyelmeztettek a regátból... iszonyú viharok dúlnak... sok hegyipásztor meghalt, és ezernyi birka... ó cseszd meg... még a cigimet sem tudom meggyújtani!

Andreas lassan kifújta a levegőt, és mobiljával kisétált az intézet teraszára, hogy ellenőrizze a széljárásmérőt. Pokoli volt a hőség idekinn, el sem hitte, hogy nem is olyan messze ítéletidő tombol. Bár az is igaz, hogy a barométer ijesztő adatokat mutat, és a páratartalom is rendkívül magas. A férfi letekintett Hermannstadt nyüzsgő városára, és hirtelen aggodalom fogta el iránta.
– Figyelj Dezső! Adatokra van szükségem!
Megint csak a statikus recsegés, aztán kétségbeesett hangok.
– Késő... elindulok... jézusom omlik a gerinc... az alagút beomlott... az út...
Egy sikoly. Aztán vége. Semmi több.
Andreas hitetlenkedve nézte a kezében tartott néma készüléket. Aztán lassan letette.
– Andreas? – szólalt meg egy hang mögötte.