Így készült: a Beautiful Liar - 2. nap

Másnap korán bementem a stúdióba. Reméltem, hogy megint összefutok Shakira-val, és megint beszélhetek vele. Vettem pár bagettet és egy kis krémsajtot, hogy elmondhassam, hogy hoztam neki reggelit. Kopogtam a lakókocsi ajtaján, de nem történt semmi.

Megint kopogtam, megint semmi. El kellett volna mennem, de valamiért úgy döntöttem, hogy bemegyek. Kinyitottam az ajtót, és beléptem. Körülnéztem, de sehol nem láttam az énekesnőt. A hálószobába is benéztem, de az ágy érintetlen volt.

– Shakira? – kiáltottam, és kijöttem a hálóból. Lehet, hogy zuhanyozik? – Shakira? – kiáltottam, hátha nem hallott a víz miatt. De nem hallottam a zuhany hangját sem.

– Kash? – hallottam a hangját a hátam mögött. Ahogy megfordultam, láttam, hogy még mindig a tegnapi ruhája van rajta. Sötétkék farmer, vörös top.

– Szia! – ölelt az énekesnő az egyik karjával. – Mit csinálsz itt?

– Hoztam neked reggelit. Ha még nem ettél semmit...

– Még nem – mosolygott. – Nagyon éhes vagyok!

Az egyik oldalon volt egy főzősarok. Shakira leült egy székre, én egy másikra, és közben a kést kerestem.

– Mit hoztál? – kérdezte Shakira.

– Bagettet – feleltem, és közben találtam egy kést.

– Már hallottam róla, de még sosem ettem – mondta Shakira.

– Akkor itt az ideje! – mondtam. Elővettem két tányért, és félbevágtam az egyik bagettet.

– Miért vágod el? – kérdezte.

– Túl nagy ahhoz, hogy egyedül egye az ember, és így meg is tudom kenni... – vettem elő a krémsajtot. Megkentem a bagettet, és átnyújtottam neki.

– Teljesen meg fogok így hízni! – nevetett Shakira.

– Én minden nap ezt eszem, és mégsem híztam el – mondtam, és beleharaptam a részembe.

– Lássuk! – felelte Shakira, felállt, és előrehajolt. Felhúzta a pólómat, és a hasamra csapott, ami nem volt épp kemény, de azért karban volt tartva. – Mennyit gyúrsz? – kérdezte.

– Nem sokat. Reggelente futok, este pedig csinálok pár felülést és fekvőtámaszt.

– Nem rossz – mondta, és megint a bagel-be harapott. – Mmm! Ez nagyon finom! – mondta, és megint harapott egyet. Én csak mosolyogtam, és figyeltem, ahogy eszik. Volt benne valami megfoghatatlanul furcsa. Valahogy megváltozott tegnap óta.

Mikor befejeztük, a díványhoz ment.

– Annyira fáradt vagyok, és a lábam is fáj – panaszkodott. – Meg tudnád masszírozni?