Játék

Napsütéses, nyári délután volt. A fiú és a lány egy öreg pokrócon feküdt a zöld fű ölelésében. A fiú hátulról magához ölelte a lányt, aki mozdulatlanul, behunyt szemmel feküdt. Már órák óta feküdtek így, édes semmittevésben.

A lány hirtelen megfordult, kiszabadította magát a szoros ölelésből, és kedvese tekintetét kezdte keresni. Huncut félmosolyra húzta száját, és hosszú ujjait gyengéden végighúzta a fiú meztelen felsőtestén. Mikor a rövidnadrághoz ért, óvatosan végighúzta ujjait a szoros gumírozáson, de tovább nem nyúlt. A fiú mindeközben a lány csókját kereste, de az elfordította a fejét, mikor szájuk végre egybeforrhatott volna. Hiába szeretett volna kedvese pólója alá nyúlni, kezeibe tenni édes melleit a lánynak, az nem engedte, s szabad kezével maradásra intette a fiút. Helyette tovább cirógatta a fiút, aki teljesen átadta magát a lány mozdulatainak.

Egy hirtelen mozdulattal a lány megragadta kedvese vállát, és a hátára fektette. Négykézláb fölé állt, és csípőjével körözni kezdett az egyre inkább meredező hímtag felett, de vigyázott, hogy még véletlenül se érjen hozzá. Majd közel hajolt az arcához, de csók helyett, csak finoman belelehelt a fiú szájába. Újra elmosolyodott, és egy gyengéd csípőmozdulattal hozzásimította vágytól égő punciját kedvese hímvesszőjéhez, ami még mindig a szűk rövidnadrág szorításában volt. A fiú úgy érezte, hogy nem bírja tovább, magáénak akarja érezni a lányt, de az nem engedte még... Huncutul elmosolyodott, és gyorsan felállt, a ház irányába elfutott.

A fiú tudta, hogy csak játszik vele kedvese. Kívánta, szerette, nem hagyta, hogy ilyen könnyen elszaladjon szerelme... Vágyai hajtották, mikor utánament. A bejárati szobában utolérte a lányt, magához szorította, érezte magán a lány ölelésének lüktetését, mellkasán a szívének minden dobbanását. A lány újra elmosolyodott, és lefejtette magától a szorító karokat, és a hálószoba felé vette az irányt.