Muchachók és muchachák - Estella ébredése

1

Korabeli spanyol feljegyzések tanúsága szerint 1599. április 11-én egy kereskedelmi galleon hagyta el a La Coruna-i kikötőt. A hajó neve Bella Blanka volt, úti célja a Közép-amerikai Spanyol Alkirályságban fekvő Moszkitó-part. A vitorlásról annyi maradt fenn, hogy 1595-ben bocsátották vízre, és négy év alatt kétszer kelt át az Atlanti-óceánon. A kikötői iratokból kiderül, hogy az 500 tonnás, háromárbocos hajó értékes építőanyagokat vitt magával egy épülő gyarmati kolónia részére, és úgy számoltak, fűszerrakománnyal, például a spanyol borok fűszerezésére szánt kaszkarillával tér majd vissza. A Bella Blanka azonban sosem tért vissza Spanyolországba. A kereskedelmi lerakat, amelynek a tulajdonát képzete, 1602 decemberében törölte listájáról. Hivatalosan eltűntnek nyilvánították, de a hajó elvesztésében ebben az időben nem volt semmi szokatlan. Tizenegy év telt el az angol flottától elszenvedett katasztrofális vereség óta, és azóta nem csupán a spanyol hajóhad gyengült meg, de a kereskedelmi útvonalak is egyre bizonytalanabbá váltak. Ráadásul, a Moszkitó-part felé vezető út a Karibi-térségen vezetett keresztül, ahol a kalózok ez idő tájt már kedvükre fosztogatták a nehézkes spanyol galleonokat.
A Bella Blanka tehát csupán egy unalmas széljegyzet a tengerészet történetében. De csak azért, mert senki nem ismerhette meg, mi is történt valójában a hajóval...
Én azonban tudom.

2

Hatalmas, kéklő sivatag, óceán sivár rengetege. Nem repdesnek felette sirályok, ahhoz túl messze van minden part. Nincsen itt semmi, csak víz, víz mindenütt, éjszaka a csillagok felette, nappal pedig forró, vakító napkorong, mely évezredek óta járja útját e végtelen üresség felett...
Most azonban valami ismeretlen, ide nem illő valami bukkan fel a horizonton, és egyre közeledik. Egy hajó. Sebesen szeli a vizet, égbe törő árbocrúdjain hófehér vitorlák dagadnak, piros-arany zászlóját lengeti a meleg szél.
Nyugatnak halad, nyugatnak egyre.

3

A Bella Blanka tatján, a parancsnoki kabinban Alvaro Gonzalo, a kapitány a hajótérkép felé hajolva üldögélt asztalánál. Egy andalúz népdalt dúdolt, és egészen tűrhetően érezte magát. Egy körzővel hülyéskedett, számolgatott, az asztrolábiummal és a szextánssal mért adatait hasonlította össze egymással.