Álom

Egy őszi, esős délután volt. Úton voltam mikor esni kezdett, rég óta mentem már. Felnéztem, az eső végigcsorgott arcomon, kellemes, hűsítően simogatott. Egy sűrű erdőn vezetett át az út, fáradt voltam és kezdett sötétedni is. Halk zenét halottam valahonnan a fák közül, egy ismerős, régi dallam volt. Elindultam a hang irányába, csábított a kíváncsiság.
Egy apró tisztásra értem, egy kunyhó állt a közepén, az ajtó nyitva volt, a szél finom parfüm illatát hozta felém. Kopogtam, semmi. Benyitottam, egy kis szoba képe tárult elém. Nem volt benn senki. Leültem az ágyra, hogy kifújjam magam kicsit, és kerestem egy törölközőt. A parfümöt még mindig éreztem, kissé bódító, ám nagyon kelleme illat volt. Hátra dőltem az ágyon, és elgondolkodtam, talán el is bóbiskoltam egy kicsit, ám megszólalt egy telefon. Az ágy melletti kis szekrénykén volt, szinte fel sem tűnt hogy ott van, mikor beléptem az ajtón.
Először nem akartam fel venni, ám az csak csöngött, mintha sosem akarná abbahagyni. Meguntam és felvettem.
– Haló? – Semmi válasz. Vártam. Halk, alig hallható szuszogásra lettem figyelmes, ami egyre erősödött. Női hang volt, kéjesen sóhajtozott, majd, szinte már-már nyögött, egyre hangosabban, aztán megszakadt a vonal. Meglepődve dőltem hanyatt az agyon, aztán csak elnyomott az álom, amit a sok séta hozott szememre.

Simogatást éreztem az arcomon, kinyitottam szemeim, csodás látvány fogadott:egy gyönyörű fekete hajú nő ült az ágyon mellettem és cirógatta az arcom.
– Ö, helló! – nyökögtem
– Tudja, én csak, fáradt voltam, az ajtó nyitva volt és – nyökögtem kissé zavartan, ám Ő a mutató ujját az ajkaimhoz érintette
– Sss... – súgta a fülembe, majd adott egy finom puszit arcomra.
Fel akartam ülni, de nem tudtam, csak most vettem észre, hogy kezeimet oda bilincselték az ágyhoz. Furcsa érzés volt, furcsa és félelmetes. Rózsaszín plüss bilincsek voltak, de finom látványuk ellenére roppantul erősnek bizonyultak. Esélytelen volt a szabadulás.
Nem tudtam mit mondjak, annyira meg voltam lepődve.
– Mit akar tőlem? – kérdeztem, a nő a szemembe nézett. Csak most tűnt fel, mennyire igéző a tekintete, huncut mosolyt véltem felfedezni arcán.
Kezét mellkasomra tette, kigombolta az ingem, szétnyitotta és megharapta a mellbimbóm.

– Hé! Micsi... – ismét bevetette mutató ujját.
– Ne félj – szólt szelíden, hangja negédes volt. – Csak játszunk egy kicsit.