Az örökség

Szerencsésnek mondhatom magam, 24 éves koromra a nagybátyámtól, akit mindeni csak "Öreg"-nek szólított, örököltem egy két szoba hallos, csendes belvárosi lakást. Egyedül élt az Öreg egész életében, én voltam az egyetlen rokon. Miután beteg lett, írásban is rám hagyta a lakást, azzal a szóbeli kiegészítéssel, hogy köteles vagyok a takarítónőt élete végéig foglalkoztatni. Mici néni – a takarítónő – régóta dolgozott az Öregnél és a családi pletyka szerint gyengéd szálak fűzték a munkaadójához. Ezt támasztotta alá a végrendelet kiegészítése. Ez becsületbeli ügy volt, és málunk ez a legfontosabb.
Már az első alkalommal megegyeztem Mici nénivel, hogy hétfő délelőtt, amikor nálam van, én nem lábatlankodok, hanem elvonulok valahova. Egyébként, mint programozó sokat otthon dolgozom, de ilyenkor általában uszodába, majd könyvtárba megyek.
Egyik hétfői alkalommal az uszoda után vettem észre, hogy a lecserélendő könyveket otthon felejtettem. Semmi gond, teszek egy kört, a Mici néni sem szólhat ennyi miatt. Amikor benyitottam a lakásba furcsa zajokra lettem figyelmes, ami semmiképpen sem takarításra emlékeztettek. Ahogy az előszobából benyitottam a nappaliba bizarr kép tárult elém. A felettem lakó Józsi, egy kigyúrt, kopasz biztonsági őr, mellesleg egy gazdag butikos, frigid maca férje, a kedvenc fotelom előtt térdelve kefél valakit, akinek égbe nyúlnak a lábai. Rögtön megismertem a nőt is, a bokáján lévő tetoválásról. Ő pedig az alattam lakó Évike, aki éppen GYES-en volt otthon, és egy köpcös kamionos a férje. Mindig is volt olyan érzésem, hogy ez a szőke bombázó nem túl erkölcsös. Megnyugodtam, nem a Mici néni. Na, de szép kis szomszédok! Gonosz terv született, tesztoszterontól elborult agyamban. Beléptem és máris nekik szegezetem a kérdést
– Hello, beszállhatok?
Na, lett nagy ijedtség. Józsi bátortalanul megkérdezte, hogy mi van ha nem.
– Semmi gond, de valószínűleg nem kell fél óra ahhoz, hogy az egész ház megtudja, hogy hozzám jártok kefélni.
Évike nem szólt semmit, de láttam az arcán, hogy már úgy fel volt izgulva az előzőek hatására, hogy mindegy neki hányan elégítik ki, csak csinálják, és minél jobban. Józsi is rájött, hogy nem kell a lovagot játszania, és olyan élményben lehet része, amiről nem nagyon álmodhatott.