Magányos emberek

– Hol vagyok? – nézett föl riadtan a férfi, és amikor lepillantott a kezében fogott távkapcsolóra, már minden újra a helyére került. Elaludt a tévé előtt. A képernyőn reklám ment és ő csatornát váltott, aztán újra és újra folyamatosan. Képtelen volt megállni, csak pörgette a csatornákat. Fáradt volt és feszült, de mintha ólomból lennének a tagjai, arra képtelennek érezte magát, hogy végleg kikapcsolja a készüléket és elmenjen lefeküdni.
Az íróasztalra pillantott, ahová a postát tette még reggel és súlyos kövekként nehezedtek rá azok a hivatalos levelek, amiket ugyan nem bontott föl, de tudta, hogy csak újabb gondokat fognak jelenteni, ha már tudja pontosan a tartalmukat.

Megigazította az orrán a szemüvegét, ami ferdén állt és újra csatornát váltott. Érezte, hogy álmos, de attól tartott, hogy ha elkezdi a lefekvés előtti ceremóniát, mint a fogmosás, vetkőzés, akkor elszáll az álmosság és csak gyötrődni fog az ágyban. Az órájára nézett és látta, hogy nemsokára reggel lesz. Megnyomta a kikapcsoló gombot és elment . Már ez a tevékenység is szorongással töltötte el. Nehezen ment és időnként fájdalmas is volt. Gyűlölte a korát. Küzdött az öregség ellen, de az feltartóztathatatlanul jött és naponta keserítette meg az életét. Amikor a tükörbe nézett, amikor vizelni ment, amikor nehezet evett, ha reggel fölkelt és fájt a dereka, a nyaka és minden porcikája szinte dühös volt a testére, ami így cserbenhagyta. Az agya még fiatal volt. Gondolataiban húsz évesnek érezte magát, ami nem volt igaz teljesen, mert az életben szerzett sok rossz tapasztalat elvette a húszévesek optimizmusát.

Még ivott az ásványvizes üvegből, aztán ledobálta a ruháit és bebújt a hüvös takaró alá. Fázott és arra a nőre gondolt, aki ebben az ágyban legutóbb hozzábújt és milyen meleget adott. Már a gondolattól is jobban érezte magát és elfelejtette a hideg ágyat.
Könyvet vett a kezébe, de a gondolatai elkalandoztak. Újra a nőre gondolt, akitől félt akkor, mert úgy érezte sokat akar. Elárasztotta őt a melegével és az érzéseivel.
Szerette az érintését, de félt kiadni magát. Most nincs ideje érzelmekre. Most nincs ideje arra, hogy valakivel összegabalyodjon. Igaz alig van munkája, csak csordogálnak a megrendelések és a mindennapjai is üresek, de mégis fél egy új kapcsolattól. A könyv lassan kicsúszott a kezéből, a gondolatai átmentek az álomba és már nem is félt úgy, mint ébren.