A piros hátsó vágya 2. fejezet

8. A HÍMTAG

A szobát betöltő vöröses fény valamelyest bántotta a szemem. Arra gondoltam, talán nem ártana félrehúzni a függönyt. A nap nem sütött be az ablakon, tehát nem a meleg miatt volt besötétítve. A lakásban csend honolt, csak a forgalom tompa zaja szűrődött be az utcáról. Karórámra nézve megállapítottam, alig múlt fél négy. Még rengeteg időnk van estig, hogy boldoggá tegyük egymást.
Róbert nagyjából öt perc múlva jött vissza a dolgozószobába, immáron teljesen meztelenül. Friss volt és elégedett, majd amikor meglátott, ernyedten lógó nemiszerve gyors növekedésnek indult. Jó volt nézni, ahogy feláll neki tőlem.
Egyenesen a kamerához ment, és az állványánál fogva fölemelte, közelebb rakva hozzám. Az ágy láb felőli végéhez állította, gondosan beirányozva lencséjét középre. Ezek szerint itt folytatjuk a hancúrozást.
Már alig vártam, hogy rám másszon, alaposan megkettyintve hosszú szerszámával. Eddig minden alkalommal csak hátulról közösült velem, ami nagyon izgalmas és kényelmes pozitúra, magas élvezeti értékkel, de szerettem volna végre kipróbálni vele szemből is, hogy átölelhessem és az arcába nézhessek, miközben megdug. Érezni akarom a testsúlyát, ahogy teljesen rám nehezedik, miközben alteste ütemesen jár föl – le a combjaim között, tövig nyomva belém kőkemény falloszát.
Már épp fantáziálni kezdtem volna az aktusról, mikor az operatőröm megszólalt, másfelé terelve az eseményeket. Úgy döntött, szerepcsere következik.
– Kelj föl Edit! Most te jössz!
Lemásztam a franciaágyról, kíváncsian lesve, ahogy keresztben hanyatt fekszik rajta, ugyanúgy, mint az előbb én. Azonnal tudtam, mit vár tőlem. A párnát a szétrakott combok közé helyeztem és készségesen odatérdeltem, hogy viszonozzam az iménti szívességét imádott kedvesemnek.
A hímtag keményen és büszkén meredt fölfelé a szőrös ágyékból. Szép volt és napbarnított, mint a pasas minden porcikája. Nyilván ő is meztelenül szokott napozni vagy szoláriumba jár még a nyár közepén is. A dákó tövében lógó jókora herezsacskóban telten duzzadtak a golyók, arra várva, hogy valaki végre foglalkozni kezdjen velük. Nekem jutott a megtisztelő feladat ma délután...
– Jól van! No, lássuk azt a faszt...! – mondtam mosolyogva, bár közben elcsuklott a hangom az izgalomtól. Feltűnően megnyaltam ajkamat, s tenyerem végigsiklott a fekete szőrrel borított, vastag combokon, egyenesen a párzószerv irányába.