Egy kis kaland

Ülök a gépem előtt és egyszer csak megszólal a csengő.
Kényelmesen felálltam, az ajtóhoz ballagtam és kinyitottam.
Egy jóbarátom állt az ajtóban és így szólt:
– Helló, nem zavarok?
– Nem, gyere be!
Belépett, levette a cipőjét és helyet foglalt a nappaliban a sarokülő egyik felén.
– Kérsz egy – kérdeztem.
– Milyen?
– Soproni, de jó hideg mert hűtőben van.
– Hogyne kérnék! Mondta.
Kimentem a hűtőhöz, kibontottam két majd leültem én is és beszélgetni kezdtünk.
Miközben az idő haladt és dumáltunk, a fogyott és bontottam másikat és iszogattunk.
Már már spicces állapotba kerültünk, amikor ránéztem az órára és láttam, hogy három percel múlt négy óra.
Mindjárt jön haza a csajom és ahogy ezt kimondtam már nyílott is az ajtó és betoppant az emlegetett személy.
Megállt a nappali bejáratánál és bedugva a fejét beköszönt.
– Ez igen, így ki lehet bírni! Sziasztok!
– Szia szívem – mondtam és odaléptem hozzá, hogy megcsókoljam.
– Kérsz egy kávét?
– Igen!
– Te kérsz kávét Robi?
– Nem.
Kimentem a konyhába és neki álltam kávét csinálni. A konyhából hallottam, hogy beszélgetnek.
Végül is régóta ismerjük egymást, téma mindig akad. Amíg a kávé készült odaléptem az ajtóba és mondtam, hogy van egy kis Krém likőr, azt is kérsz?
– Igen, de csak a kávé után, mondta.
Kivettem a hűtőből az italt és miközben töltöttem egyre jobban járt az agyam. Arra gondoltam, ha most megissza a , tudtam, hogy kettőtől már spicces állapotba fog kerülni és egyből az volt a gondolatom, hogy mi lenne, ha a barátom előtt elkezdeném vetkőztetni?
Vagy hagyja magát, vagy elküld melegebb helyre. Sokat nem vesztek vele, ha bejön lesz egy forró délután, ha nem, akkor marad minden a régiben, legfeljebb elnézést kérek tőle és közlöm vele hogy egy kissé elragadtattam magam.
A kezem egyre jobban reszketett miközben ezekre gondoltam és a forgatókönyv szinte lepergett az agyamban.
Azt vettem észre, hogy állok a konyhában bámulok előre és a poharat szorítom a kezemben.
Szó szerint vetítettem magamnak.
Eközben a víz is felforrt és elkészítettem a kávét amit bevittem neki.
Kényelmesen hátra dőlve kortyolgatta miközben én újból két a kezemben tértem vissza.
– Hányadik jártok?
– Ötödik..., vagy hatodik..., nem tudom, de már jól érezzük magunkat, igaz?
– Aha – mondta a haver.
– Nem sietsz ugye?