Egy régi ismerős

Hosszú évek teltek el azóta, hogy először láttam meg Atit.
Emlékszem, épp a tizedik évfolyam első napján a meleg tanteremben ültünk és mindenki azt tudakolta a másiktól, hogy ki lehet az új fiú.
Előttem ült le és várt, míg elkezdődik az első óra. Én hátulról titokban néha – néha rá pillantottam. Enyhén hosszú, szőkésbarna haja göndörödve ért véget a tarkóján.
Kellemes látványt nyújtott, habár ha jobban belegondolok, nem sok fiúval találkoztam az elmúlt egy évben, ugyanis divattervező suliba járok és itt nagyon kevés a fiú. Eddig is csak egy fiú osztálytársam volt, de Vele nem beszéltem szinte egyáltalán.

Időközben sok idő eltelt. Volt egy hosszabb ideig tartó kapcsolatom, de szakítottunk, ami nagyon megviselt engem. Hetekig csak árnyéka voltam önmagamnak. Csak dolgozni jártam, de amikor egy kicsit is rosszabbul éreztem magam, kivettem a szabadnapomat.
Tudtam, hogy ez így nem mehet sokáig, de nem akartam a jövőre gondolni.
Barátaim aggódtak miattam. Egyáltalán nem jártam el szórakozni. Alig bírtak rávenni arra is, hogy nagy ritkán találkozzunk egy kicsit és beszélgessünk.

Egy hideg őszi estén kedvetlenül keltem ki az ágyból. Ugyanis reggel feküdtem le, mert egy pályázatot állítottam össze.
Az emeleti hálószobámból kinéztem az ablakon. Sötét volt, így csak a lámpák fényének a látókörébe láttam bele.
A hó épp most kezdett el szállingózni. Apró pelyhekben hullott le a betonra.

Kezdtem egy kicsit szomjas lenni.
Lementem a konyhába, hogy igyak egy kicsit. Lent a kevés fény miatt szinte alig láttam valamit. Csak a közeli lámpa világított be haloványan. Az asztalnál egy alak ült. Éreztem, hogy engem figyel.
– Ki van ott? – kérdeztem. Próbáltam határozott hangot erőltetni, de nem igazán sikerült.
– Nem akartalak megijeszteni... – mondta.
Férfi hang volt és valahonnét nagyon ismerős, habár sokat kellett gondolkoznom, míg eszembe jutott a hozzá tartozó arc is.
– Te vagy itt Ati? – kérdeztem.
– Igen – válaszolta halkan.
– Mit keresel itt?
– A barátaid nagyon aggódnak. És én is... Azt mondják, hogy nem is igazán tartod velük a kapcsolatot. És hogy túlságosan bezárkóztál...
– Csak egy kis magányra vágyom.
De amint kimondtam eme szavakat, máris tudtam, hogy hazugság. Nem számítottam arra, hogy oly sok idő után Ati felkeres, pont akkor, amikor legnagyobb szükségem van egy férfi ölelésére.
– Hetek óta?