Bordélyházi történetek 1. rész

– Lányok, készen vagytok már? Siessetek, mert mindjárt érkeznek a vendégek! – Csattant fel egy türelmetlen reszelős hang a lépcsőfordulóról, és aztán a szobába sietett Melissa, az alacsonyabb, macskahajlékonysággal bíró lány.
– Roni, húzd szorosabbra a fűzőt! És a hajad sincs még kész? Fiona mama meg fog ölni, ha nem készülsz el! – ripakodott a nála magasabb, szőke hajú lányra Mel, és közben már oda is sietett, hogy egy könyörtelen mozdulattal még szorosabbra ráncigálja a fűző zsinegét. A szőke összeszorított ajkakkal tűrte el, ahogyan a hasát összepasszírozta a kényelmetlen, páncélnak vagy erényöv-ruhának is beillő ruhadarab.
Erény? Messze voltak mindannyian a közelben az erényességtől és a tisztaságtól. A bordélyház lakói tisztátlanok voltak.
Veronica sebesen tette túl magát a fűző okozta kínoknak, és a tükör elé ülve rögtön a fésűjével gyorsan megigazította a haját, és rögtön csábos, laza, pajzánkodásra hívó kontyba csavarta lenszín sörényét, néhány nem annyira szép, de a célnak megfelelő olcsó bizsu hajtűt használva.
– Szép vagy. – mosolygott rá a válla mögül Mel, és aztán az újabb lentről beszűrődő kiáltásra mindketten lesiettek.

Elfoglalták az ülőhelyeiket, körbe a "trón" körül, ahol Fiona mama ült, a bordélyház királynője. A lányokat gyorsan sorravette, és mindenkire tett egy kis megjegyzést.
– Lea, legközelebb a hajad ne merd ilyen csúnya csattal összefogni, mert kicsupálom mind!
– Melissa! Nem megmondtam, hogy más színű festéket használj? Emeld ki a macskás szemeidet, és akkor Ralph úr biztos téged kíván meg!
– Te, Miriam, legközelebb tanuld el a másiktól a festék használatát rendesen! – Mindenkihez volt egy-két kedves szava, és folytatta volna tovább is a mustrát, de a nagy ajtó halkan megnyikordult, mire arra kapták a fejüket mind. Fiona mama kihúzta magát, és a lehető legelőkelőbb arcot vágta, amit ismerhetett.
– A bordélyház királynője üdvözli önöket, Uraim! – köszöntötte a belépőket negédesen, csengő hangon: nem olyan reszelősen és nyersen, ahogyan a lányokat hordta le.
– Foglaljanak csak helyet! Marta, kínáld csak körbe az Urakat! – intett oda az egyik kicsit idősebb nőnek, aki rögtön egy tálcával a kezében végigjárta a kis asztalokat, ahova a férfiak kisebb-nagyobb csoportja leült.