Texasi kaland

Patakokban ömlött az eső a szélvédőre, és úgy dörömbölt az olcsó, használt ajtó tetején, mint egy hatalmas kalapács. Nagyon lassan haladtam, szinte teljesen rádőltem a kormányra. Egy szembejövő reflektor hirtelen elvakított, úgyhogy lefékeztem, míg el nem haladt mellettem. Bár tudtam, hogy úgysem lát most engem, azért a biztonság kedvéért beintettem neki.

– Baszd meg – mormoltam. Leengedtem az ablakot, mire egy jó adag hideg texasi eső ömlött be.

Éppen hazafelé tartottam Baltimore-ba a dél-kaliforniai egyetem tvaszi féléve után. Valhogy azt reméltem, hogy romantikus dolog lesz átszelni az országot. Ehelyett itt vánszorogtam 20 km/h-val a semmi közepén, a fejem kilógott a kocsiból, hogy lássak valamit. Alig láttam a fényszórókig, de a villámlásoknál érzékeltem, hogy az út nyílegyenesen tart a horizont felé.

Valami furcsa szagot éreztem.

Mivel egyedül voltam a kocsiban, és nem eresztettem semmiféle galambocskát a levegőbe, eszembe jutott, mit tanultam apám szerelőműhelyében: ez a kiégett motor szaga. Visszahúztam a fejem, és láttam, hogy világít is a motorhibát jelző lámpácska. Pár perc múlva le is lassult, úgyhogy le kellett húzódnom az út szélére. Egy kicsit a kormányra hajtottam a fejem, aztán megnéztem a mobilomat. Semmi térerő. Utálom Texas-t. Felnyomtam a lámpákat, és kiugrottam a kocsiból. Egy perc alatt átáztam, de legalább nem kellett attól félnem, hogy kiszáradok.

Felhajtottam a galléromat, és kinyitottam a motorháztetőt. Olyan durván rugdostam és püföltem a hülye kocsit, hogy visszazuhant a tető. Reménytelen eset. Körülnéztem, és észrevettem az út mentén egy halvány fénysugarat. Valamiféle utcai fénycső lehetett. Fejembe húztam a kalapom, zsebredugtam a kezem, és nekivágtam.

Elég messze volt. Texas-ban minden messze van. Negyven percen át az esőben, és végül egy épülethez értem. Egy régi, kissé lepukkant, útszéli kajálda volt. A tetején egy kézzel festett tábla hirdette: "Erma Étkezdéje". Csodálatos. Az épület mellett egy kocsi állt, ha szerencsém van, maga Erma lesz az. Próbáltam kinyitni az ajtót, de zárva volt. Az üveghez szorítottam a tenyeremet, és bekukucskáltam. Hátulról egy kis fény szűrődött ki.

Kopogtam, vártam egy kicsit, aztán egy kicsit keménybben, az öklömmel csaptam az ajtóra. Az egész fal beleremegett. A fényben megjelent egy arc, de nem igazán tudtam kivenni. Az illető odajött az ajtóhoz, és kinyitotta a belső részét, de a szúnyoghálóst nem.