Texasi kaland
Írta: jahrugby Š
Fordította: Pavlov (pavlov@primposta.hu)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t... :>
2007. június
Fordította: Pavlov (pavlov@primposta.hu)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t... :>
2007. június
Patakokban ömlött az eső a szélvédőre, és úgy dörömbölt az olcsó, használt ajtó tetején, mint egy hatalmas kalapács. Nagyon lassan haladtam, szinte teljesen rádőltem a kormányra. Egy szembejövő reflektor hirtelen elvakított, úgyhogy lefékeztem, míg el nem haladt mellettem. Bár tudtam, hogy úgysem lát most engem, azért a biztonság kedvéért beintettem neki.
– Baszd meg – mormoltam. Leengedtem az ablakot, mire egy jó adag hideg texasi eső ömlött be.
Éppen hazafelé tartottam Baltimore-ba a dél-kaliforniai egyetem tvaszi féléve után. Valhogy azt reméltem, hogy romantikus dolog lesz átszelni az országot. Ehelyett itt vánszorogtam 20 km/h-val a semmi közepén, a fejem kilógott a kocsiból, hogy lássak valamit. Alig láttam a fényszórókig, de a villámlásoknál érzékeltem, hogy az út nyílegyenesen tart a horizont felé.
Valami furcsa szagot éreztem.
Mivel egyedül voltam a kocsiban, és nem eresztettem semmiféle galambocskát a levegőbe, eszembe jutott, mit tanultam apám szerelőműhelyében: ez a kiégett motor szaga. Visszahúztam a fejem, és láttam, hogy világít is a motorhibát jelző lámpácska. Pár perc múlva le is lassult, úgyhogy le kellett húzódnom az út szélére. Egy kicsit a kormányra hajtottam a fejem, aztán megnéztem a mobilomat. Semmi térerő. Utálom Texas-t. Felnyomtam a lámpákat, és kiugrottam a kocsiból. Egy perc alatt átáztam, de legalább nem kellett attól félnem, hogy kiszáradok.
Felhajtottam a galléromat, és kinyitottam a motorháztetőt. Olyan durván rugdostam és püföltem a hülye kocsit, hogy visszazuhant a tető. Reménytelen eset. Körülnéztem, és észrevettem az út mentén egy halvány fénysugarat. Valamiféle utcai fénycső lehetett. Fejembe húztam a kalapom, zsebredugtam a kezem, és nekivágtam.
Elég messze volt. Texas-ban minden messze van. Negyven percen át az esőben, és végül egy épülethez értem. Egy régi, kissé lepukkant, útszéli kajálda volt. A tetején egy kézzel festett tábla hirdette: "Erma Étkezdéje". Csodálatos. Az épület mellett egy kocsi állt, ha szerencsém van, maga Erma lesz az. Próbáltam kinyitni az ajtót, de zárva volt. Az üveghez szorítottam a tenyeremet, és bekukucskáltam. Hátulról egy kis fény szűrődött ki.
Kopogtam, vártam egy kicsit, aztán egy kicsit keménybben, az öklömmel csaptam az ajtóra. Az egész fal beleremegett. A fényben megjelent egy arc, de nem igazán tudtam kivenni. Az illető odajött az ajtóhoz, és kinyitotta a belső részét, de a szúnyoghálóst nem.
– Baszd meg – mormoltam. Leengedtem az ablakot, mire egy jó adag hideg texasi eső ömlött be.
Éppen hazafelé tartottam Baltimore-ba a dél-kaliforniai egyetem tvaszi féléve után. Valhogy azt reméltem, hogy romantikus dolog lesz átszelni az országot. Ehelyett itt vánszorogtam 20 km/h-val a semmi közepén, a fejem kilógott a kocsiból, hogy lássak valamit. Alig láttam a fényszórókig, de a villámlásoknál érzékeltem, hogy az út nyílegyenesen tart a horizont felé.
Valami furcsa szagot éreztem.
Mivel egyedül voltam a kocsiban, és nem eresztettem semmiféle galambocskát a levegőbe, eszembe jutott, mit tanultam apám szerelőműhelyében: ez a kiégett motor szaga. Visszahúztam a fejem, és láttam, hogy világít is a motorhibát jelző lámpácska. Pár perc múlva le is lassult, úgyhogy le kellett húzódnom az út szélére. Egy kicsit a kormányra hajtottam a fejem, aztán megnéztem a mobilomat. Semmi térerő. Utálom Texas-t. Felnyomtam a lámpákat, és kiugrottam a kocsiból. Egy perc alatt átáztam, de legalább nem kellett attól félnem, hogy kiszáradok.
Felhajtottam a galléromat, és kinyitottam a motorháztetőt. Olyan durván rugdostam és püföltem a hülye kocsit, hogy visszazuhant a tető. Reménytelen eset. Körülnéztem, és észrevettem az út mentén egy halvány fénysugarat. Valamiféle utcai fénycső lehetett. Fejembe húztam a kalapom, zsebredugtam a kezem, és nekivágtam.
Elég messze volt. Texas-ban minden messze van. Negyven percen át az esőben, és végül egy épülethez értem. Egy régi, kissé lepukkant, útszéli kajálda volt. A tetején egy kézzel festett tábla hirdette: "Erma Étkezdéje". Csodálatos. Az épület mellett egy kocsi állt, ha szerencsém van, maga Erma lesz az. Próbáltam kinyitni az ajtót, de zárva volt. Az üveghez szorítottam a tenyeremet, és bekukucskáltam. Hátulról egy kis fény szűrődött ki.
Kopogtam, vártam egy kicsit, aztán egy kicsit keménybben, az öklömmel csaptam az ajtóra. Az egész fal beleremegett. A fényben megjelent egy arc, de nem igazán tudtam kivenni. Az illető odajött az ajtóhoz, és kinyitotta a belső részét, de a szúnyoghálóst nem.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 9 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hát igen... lassan tényleg igaz lesz a mester megszólítás:P:P
DE sajnálom a pontokat... csak egy 10-es...:S
Mivel úgy tapasztaltam, hogy a primposta nem nagyon működik egy ideje, létrehoztam egy új e-mail-címet:
pavlov.urasag@gmail.com
Továbbra is örömmel várom leveleiteket, hozzászólásaitokat!