Átélted már?

Aludtam. Mélyen, nyugodtan. A szobám zárva volt, éjszaka mindig bezárom, kulcsra. Ágyamban meztelenül fekszem, még véletlen sem hagynék magamon semmit, mert imádom, ha a lágy takaró a farkamnak símulhat. Kellemes éjszaka volt, langyos idő, teljes csend uralkodott még az utcán is.
Álmomban egy csodás helyen jártam, szép tájak, nyár... de alig látom magam előtt ezt a számomra kedves helyet, mert hirtelen kinyitom a szemem. Farkamba erős merevedési görcs áll, és csak annyit érzek, hogy valaki szívja, szopja erős szájával. Mikor feleszmélek, nagyon megijedek és egyből kirántom szerszámom a szájból. A lány rámnéz...
– Ne félj... had folytassam! – szólt a női hang a sötétben.
– Ki vagy te? Hogy kerültél ide?
A lámpát megpróbáltam felkapcsolni, de nem működött, a szívem olyan hangosan vert mintha kalapáccsal ütnének gyorsan valamit.
– Nem ismersz meg? – kérdezte
– Hogy jutottál be ide? Mit csinálsz itt? – azt hittem menten meghalok, félelem és ijedtség egymást próbálta felülmúlni bennem
– Nyugodj meg, csak én vagyok!
A félhomályban rám nézett és ahogy előre dőlt felém az ágyam szélén ülve, arca egy pillanatra a beszűrődő fényben láthatóvá vált. Nem tudtam hogy került oda, csak azt tudtam kicsoda: egy kedves lány a barátaim közül, Niki. Képtelenség! Gondoltam én... hogy került be? Az ajtóm zárva, a lakás zárva, a lent az udvaron senkit nem enged be, a legkisebb neszre is felébred a házörző.
– Hogy jöttél be? Miért tetted ezt velem?
– Nyugodj meg, lazulj el, had folytassam.
– Nem lehet, a barátnőm mit szólna hozzá, ha megtudná?
– Álmodban szeretkeznél velem? – kérdezte
– Álmomban? De most nem alszunk!
Ahogy ezt kimondtam, érthetetlen bizonytalanság vett rajtam erőt. Nem alszom? Vagy mégis? A képzeletem játszik velem? Hisz a szobába szinte lehetetlen úgy bejutni, hogy ne ébredjek fel előtte valami neszre. Most mégis ott volt Niki. De hogyan? Alszom? Vagy ébren vagyok?
– Biztos vagy benne?
– Nem... abszolút nem... – mondtam bizonytalanul – hisz bejönni se tudnál így, és a lámpát se tudom felkapcsolni és azt se tudom mit keresel itt. Ez akár egy álom is lehet... de nagyon valóságos...
Ekkor hogy biztos legyek magamba, odahajoltam Nikihez és megfogtam a vállát, a karjait, a tenyerem símogatva haladt lefelé, majd combján megállt.
– Te tényleg valódi vagy. De hogy?
– Ne törődj semmivel... – közölte velem, majd hátradöntött és újra lehajolva szájába vette a farkam.