Kísért a múlt

Február volt, mikor megtörtént a dolog. Szakítottunk a barátommal, Timmel. Tökéletes férfinak tartottam, a tengerkék szemeivel, a szexi mosolyával, a szöszke hajával. Nagyon megviselt, mivel nem voltam felkészülve rá. Egy közös ébredést követő délután történt meg, nagyon csúnyán összevesztünk. És attól a pillanattól kezdve tudtam, hogy mi már soha többé nem leszünk egy pár. Ezt a napot követően eltelt 2 hónap, mire nagyjából magamhoz tértem. Érzelmileg megviselve, lelkileg megtörve. Nem tudtam, hogy mi lesz ezek után. Mégiscsak egy négyéves kapcsolatnak lett vége. Jómagam Sarah vagyok, egy kedves, barátságos, vidám lány. Félhosszú sötétbarna hajam van, a szemeim szintén barnák. Olyan, mint a vadgesztenye. Hogy mennyiszer hallottam ezt a mondatot. Kicsi gesztenyém. Bár ha most rám nézel, nem egy életvidám lányt látsz magad előtt. Eltelt egy év a szakítás óta, de én még mindig marcangolom magam belülről. Fáj, és nem tudom a mai napig, hogy miért történt ez meg velünk. Na de térjünk vissza a történet elejéhez.

Két hónap után Tim rájött, hogy nehéz nélkülem, hiányzom neki. Nem kellett sokáig kéretnie, néhány telefonhívás, sms és én azonnal rohantam a karjaiba. Újra boldogan és lelkileg megnyugodva, hogy megint élhetem a már megszokott életemet. De sajnos rá kellett ébrednem, hogy ő már nem szeret engem, csak a megszokás vonzotta vissza hozzám. Ekkor még szerelemtől elvakulva nem érdekelt, hogy csak a szex miatt akar velem lenni. A kapcsolatunkat titokban tartotta, és nekem fájt, hogy nem kiabálhatom világgá a boldogságomat. Beleegyeztem, de nagyon nehezen ment.

Egy májusi, szép napon felhívott és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem átmenni hozzájuk filmet nézni. Én mindent feledve igent mondtam. Két órám volt a találkozóig. Azon nyomban csinosítani kezdtem magam. És kiválasztottam a lehető legszexisebb ruhadarabjaimat. Fekete szoknyát húztam, egy rózsaszín kivágott felsővel. Lábaimat csipkés combfixbe bújtattam és becsatoltam kedvenc fekete magas sarkúm csatját. Dobtam egy leheletnyi sminket, a tükörbe néztem, készen álltam az indulásra. Beültem az autóba – édesapámtól kapott kedves kis Fiat 127-esbe, ezt muszáj volt megemlítenem, mivel a történetben még fontos szerepet fog betölteni. – és a szívem a torkomban dobogott, amikor megálltam a házuk előtt. Csengettem.