Pont, pont, pont...

Kellemes nyári éjszaka volt. A férfi céltalanul bolyongott az éjszakában. A saját életén töprengett. Mindene megvolt, amit akart, pénz, hírnév, hatalom. A nők körülzsongták, kényeztették, mégsem volt boldog. Valami hiányzott. Nem tudta megmondani, mi is az pontosan, de teljes testében érezte. Bement az egyik kivilágított bárba és körülnézett.
Az egyik sarokban felfedezte őt! Egyedül ült az asztalnál, látszott hogy belemerül a gondolataiba. Észre sem vette az őt figyelő szemeket. Ő az, gondolta a férfi. Tökéletes. Vörös haja lágyan omlott vállaira, nagy zöld szemei tele voltak értelemmel, vastag ajkai bujaságról árulkodtak, fitos orra komiszan kislányossá tette arcát.
A férfi odalépett az asztalhoz. A lány értetlenül és kissé megütközve emelte rá szemeit. A férfi életében nem látott még ennyire ártatlan szemeket. Rabul ejtette a belőle áradó tisztaság és becsületesség.
– Egy barátnőmmel van találkozóm.
– Leülhetek, míg várakozik?

Látszott a lányon, hogy viaskodik önmagával, de ahogy a férfi mosolygó szemébe nézett eltűnt minden aggodalma. – Természetesen, örömömre szolgál – mondta. “Elég fura fazon" – gondolta a lány – “Nem illik ebbe a környezetbe".
Miközben várakoztak beszélgettek. A lánynak nagyon tetszett a férfi. Elegáns, okos, udvarias. Kellemes társaság. Éjfél körül a lány felállt:
– Úgy látom, a barátnőm nem akar megérkezni. Holnap sok dolgom van. Ha nem haragszik, én hazamegyek.
– Hazaviszem – ajánlotta a férfi.

A lány beszállt az autóba. Látszott rajta mennyire megrökönyödött, ahogy meglátta az autót. A férfi elindult. – Itt lakik? – kérdezte mikor a lány által megadott címre értek. Egy lepusztult bérház volt a szemük előtt. A falakról pergett a vakolat. Bárki meglátta, azt gondolta, ez ebben a percben összeomlik.
– Igen – sütötte le szemét a lány. A férfi látta, hogy szégyelli szegényes életet. Csak erre telik, folytatta, nehéz a tanulmányokat fizetni és élni is egyetlen állásból.
– Nem éhes? Ez a hirtelen témaváltás a férfitól a lányba fojtotta a szót. – Hallgatás, beleegyezés – mondta a férfi fanzar mosollyal, és már indított is.

Tíz perc múlva egy szép villa előtt állt meg.
– Jöjjön, bent kellemesebb az idő. – nyújtotta felé kezét a férfi.
A lány megfogta azt, és szinte önkívületben követte a férfit. Bent soha nem ismert luxus fogadta a lányt. Kézzel szőtt török szőnyeg a padlón, a kandallóban hívogatóan égett a tűz. – ?