Szexkalandok Öcsémmel 2. rész

Ezek után négy napig nem csak, hogy nem tudtunk beszélni a dolgokról, de talán nem is akartunk.

Mikor másnap felébredtem (vasárnap volt), az első gondoltam az éjszaka történt dolgok voltak. Igencsak meglepődtem, mikor immár józanul arra gondoltam, ahogy előző éjjel, illetve ma hajnalban öcsém hátulról belém hatolt, és benedvesedtem a gondolat miatt. Beharaptam az ajkaimat, és talán kicsit közömbösen állapítottam meg magamban mindenféle megdöbbenés nélkül: meg akarom ismételni, csak józanul. Ma azonban szó sem lehetett az egészről.

Dél felé járt, és a család ilyenkor vasárnap együtt ebédel. Anyám, apám, kisebbik öcsém és Hughnál két évvel fiatalabb húgom előző nap a nagyszülőknél voltak, de már itthon voltak, nagyszülőstül. Ebéd alatt Hugh szinte végig vörös volt, arccal a tányérokba volt temetkezve, én meg azon imádkoztam, hogy ez ne tűnjön fel senkinek. Jómagam igyekeztem természetesen viselkedni, de hát egy ilyen éjszaka után...?

Szerda este már nem bírtam tovább. Miközben a család filmezett, összefutottam Hugh-al a konyhában. Majdnem elnevettem magam, amilyen ijedten nézett rám, de csak a fülébe súgtam, hogy holnap induljon el iskolába, aztán jöjjön haza. Csak bólintott, majd visszament a szobába, ahonnan tíz perc múlva távozott a saját szobájába. Higgyétek el, nehezen telt ez az éjszaka...

De végül eljött a másnap. Hugh már nem volt otthon, a családból is csak apám, de hamarosan ő is indult. Egyedül maradtam, úgyhogy nem kellett eljátszanom az elmentem iskolába jelenetet. Leültem a konyhába, és a faliórára néztem. Tisztán emlékszem, hogy fél tízet mutatott, mire kulcs csörgött. Felálltam, kirohantam a fürdőbe, megnyitottam a vizet, kiléptem a hálóingemből, és beálltam a tus alá. Vártam... nem hiába, öcsémnek eszerint ugyanaz járt a fejében: nyílt a fürdőszoba ajtó, és bekukucskált, majd halkan beszólt.
– Bejöhetek?
– Persze – belépett, majd megállt a fürdőszőnyegen, amin pár nappal ezelőtt én maszturbáltam. Ránéztem, majd szembefordultam vele, és intettem neki, hogy jöjjön a víz alá. Nem kellett bíztatni, villámgyorsan levetkőzött, és belépett mellém a zuhanytálcába. Elég tágas a hely, úgyhogy volt köztünk legalább harminc centi távolság. Felnéztem rá, majd lassan lekövettem tekintetemmel a víz útját, amerre tartott lefelé, és sandán elmosolyodtam, mikor láttam, hogy farka máris kőkeményen áll.
– Ez ám a harcrakészség – mondtam kajánul.