Éva 2. rész - Éva és Nicole a két istennőm

Alig telt el pár nap az első szeretkezésünk óta Évával, máris a telefonom, és izgatva kérdezte tőlem mikor találkozunk legközelebb. Sajnos nagyon elfoglalt voltam, egyszerűen képtelen voltam jó időpontot találni még hétvégén is. Emiatt egyre nyugtalanabbak lettünk mind a ketten, esténként telefonszexel próbáltuk eloltani egymás vágyait, de csak olaj volt a tűzre.
Már több mint egy hónap is eltelt az első részben leírtak óta, mikoris ismét a telefonom és már nem is lepődtem meg, mikor Éva nevét láttam meg rajta.
– Szia!
– Szia! Képzeld óriási hírem van!
– Mesélj, mi történt? – kiváncsiskodtam, ugyanis sajnos riktán hívott ilyenekkel
– Képzeld, az egyik kolléganőmmel beszélgettem a történetünkről és elég érthető célzást tett arra, hogy szívesen részt venne egy ilyen dologban. Te mit szólnál hozzá?
Végiggondoltam hirtelen amiket mondott ez a lány a telefonba, és egy pillanat alatt
átfutott néhány elég meglepő gondolat is a fejemben. Régebben beszélgettünk mindenről, míg aktívabb korszakunkat élte barátságunk, de a szexualitás terén még soha nem mondta, hogy a lányokkal is szívesen próbálná. Ezért hát megkérdeztem tőle:
– Éva, ezt te komolyan gondolod? Te, én és plussz egy lány még? Nem túl sok ez számodra az újdonságokból?
– Egyszer mindent ki kell próbálni, és gondoltam ha mi barátok vagyunk, és ilyen jól megértjük egymást, akkor miért ne próbálhatnánk ki így is?
Végülis igaza volt. Nekem még nem volt ilyen jellegű tapasztalatom, de szerintem sokan kiváncsiak rá rajtam kívül is, milyen ez a két lány egy fiú felállás. Így hát aztán persze igent mondtam:
– Hát jó, legyen! Végülis tényleg miért ne? Hülye lennék egy ilyet lemondani!
– Bíztam benned, és ismerlek milyen nőcsábász vagy – mosolygott a telefon másik végén.
– Okés, és mikorra szeretnéd megszervezni? Mostmár látom mikor lesz az a pár hétvége, amikor rá is érek. Mit szólnál jövő hét vasárnap délutánjához? – sajnos a sok munkám alig engedte, hogy pihenjek, így ez volt a legközelebbi egész napom, ami szabad is volt.
– Megpróbálom, remélem akkor Nicole is ráér.
– Nicole? – lepődtem meg a néven.
– Igen, Nicole, amerikai lány, 22éves, de már 8-10éve itt él, perfektül beszél magyarul és angolul. Még ha jól emlékszem az anyjával jöttek haza amerikából, mikor a szülei elváltak régen.