Lillával

Csak álltam a Keletiben, és vártam. Egy hete még csak Lilla volt, egy jó barátom, aki mellesleg csaj, és akivel gyakran dumálok az interneten, addigra viszont már LILLA lett.

Lassan 4 éve volt, hogy a fővárosban éltem, de az igazi barátaim Pécsen maradtak, velük is főleg a neten tartottam a kapcsolatot. Az élettársam egy évvel azelőtt hagyott el, egyik napról a másikra – mikor hazaértem munkából, már nem voltak a cuccai a lakásban (ő is Pécsi volt persze). Azóta csak tengődtem, volt pár próbálkozásom nőkkel, de egyik sem sikerült túl jól. Persze mindet megbeszéltem a barátaimmal is, és Lillával is, akivel egy online kvízjátékban találkoztam, és valamiért megadtuk egymásnak az emailcímünket, azóta jóban vagyunk. Ha bunkó volt a pasija, az én virtuális vállamon sírta ki magát, én meg cserébe elmeséltem, hogy mivel szúrtam már el a következő barátnőjelöltemet, és együtt röhögtünk a bénaságomon.

Az egyik hölgyeményt el akartam hívni az állatkertbe, Lillának azonnal felcsillant a szeme, és egyből lefoglalta a randit arra az esetre, ha a leányzó nem állna kötélnek. Persze kosarat kaptam, de ezt nem is bántam annyira, legalább személyesen találkozhatok Lillával. Képet már kaptam tőle, helyes volt rajta, bár saját magának nem tetszett, nekem nagyon. Aztán a találkozónál hirtelen nem kaptam levegőt – élőben egyszerűen gyönyörű volt. Elmentünk az állatkertbe, jól éreztük magunkat, ökörködtünk sokat, és bár nagyon tetszett, tudtam, hogy pasija van. A "randi" után párszor még találkoztunk személyesen, mikor Pesten volt dolga, de semmi különös, a chaten beszélt témákat folytattuk.

A legutolsó barátnőjelöltem igen csúnyán hozta tudtomra, hogy nem vagyok számára megfelelő pár – ki is készültem tőle lelkileg, persze mentem Lillához, elpanaszolni sérelmemet. Ám az eddig visszafogott kislány stilust váltott: tán ha 2 percig hagyta, hogy sirámaimat ecseteljem, aztán belém fojtotta a mondandómat egy egyszerű szóval:
"Kívánlak"
Azt hittem, rosszul látok. Persze időnként flörtöltünk chaten, de sose volt semmi komoly. Erre most kíván. Köpni-nyelni nem tudtam. Ami ezután jött, arra legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna: részletesen leírta, miket művelne velem, ha ott lennék a szobájában, muszáj volt rá hasonlóképpen válaszolni.