Angyali történet 1. rész

Nyár, Alpok, magas hegyek között. Várom a csodát, mert ilyenkor a csoda menetrend szerint meg szokott érkezni. Már napok óta várom, amikor álmomban vagy félálomban motoszkálást hallok. Utána kéne nézni, mi volt a zaj.

1.
Félig kábultan botorkálok ki a spalettával lesötétített hálószobából. A nappali felé az előszobán át vezet az út. Az előszobában már dereng egy kis fény. A dzsekik mellett valami fehér körvonalait látom a fogason. Egy pár szárny – konstatálom, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.

A nappaliba lépve az eddigi sötéthez képest erős fény fogad. A nyitott ablakon a telehold éles, ezüst fénye világít be a szobába. A fény egyenesen az ablakkal szemben álló heverőre esik. Ezek után már nem is lep meg, hogy a heverőn egy fehér fátyolba burkolt testet látok. Az Angyal. Nem, nem Simon Templair, hanem egy formás, pompás női test, az oldalán fekszik és egyenletes lélegzéséből ítélve, alszik. Vagy legalább is pihen. A Hold erős fénye átjárja a fátyolszerű anyagból készült köpenyt, gömbölyded feneke mintha pucér lenne – vonzza a tekintetemet. Formás mellei a lélegzetvétel ütemében ritmikusan mozognak, valószínűleg integetnek felém. Viszonzásul talán meg kellene simogatnom – morfondírozok. Az Angyal – talán hallotta lépteimet – megmozdul, felemeli fejét és teljes testével felém fordul. Első pillantásra egy kis fekete háromszög tűnik fel a combjai között, amely sötétségével elüt a csillogó, fehér környezettől. (Vajon az angyalok nem hordanak bugyit? ). Fantáziát megmozgató látvány.

A második pillantás szíven üt. Megismerem az arcát (az arcodat). A harmadik másodpercben már nem is értem, miért kellett ezen meglepődnöm, hiszen napok óta erre vártam.
– Bocs, egy kicsit elpilledtem, mire ilyen magasra felértem, – simogat lágyan a hangja – ugye nem állsz itt nagyon hosszú ideje?
– Nem, épp csak megcsodáltalak. Hogy jutottál ide? Most ugye nem csak olyan rövid időre jöttél, mint szoktál? Velem maradsz legalább néhány napot?...
– Pszt! Ne kérdezz annyit, úgy sem mondhatok el mindent.

Az Angyal közben feláll és a mutatóujjának bögyét a számra teszi. Az érintésétől valami (vagy hideg vagy meleg vagy valami más) bizsergető érzés fut végig a gerincemen, az érzés megbénít, mozdulni sem tudok.