Deszkások Paradicsoma

Tizenhét éves korom óta vonzódom a fiúkhoz, ám soha nem értettem meg ezt igazán egészen, amíg tizenkilenc nem lettem. Két évet töltöttem felfedezőúton a saját szexualitásom megismerése felé, mégis azt hiszem az volt életem legjobb két éve... Ekkor találkoztam azzal az emberrel, aki örökre nyomot hagyott az életemben. Seannak hívták, és őrülten szerelmesek voltunk egymásba. De mielőtt egyenesen a közepébe vágnék, hagy meséljem el az egészet a kezdetektől. Történetünk a város egy kis részében kezdődött, amit úgy neveztünk: a Deszkások Paradicsoma.

Kacagás hangja szállt a levegőben, szertenézve mindenhol városi srácok gördeszkáztak, görkoriztak. A félcső egy autópálya-aluljáró alatti placcon kapott helyet; ez volt az a hely, ahova a helyi srácok gördeszkázni és korizni jártak. Szinte minden nap itt voltam én is azon a nyáron, és egyből kiszúrtam, hogy a félcső oldalánál ülő srác még új itt. Egy kissé mintha elveszettnek tűnt volna, ezért gondoltam, odamegyek és ráköszönök. Ahogy felé gurultam, akkor vettem csak észre, hogy mennyire jól néz ki – ki is söpörtem arcomba lógó hajamat, hogy jobban láthassam. Ahogy elnéztem, olyan 185 cm magas volt, csodaszép szőke hajjal, és dermesztő kék szemekkel.
"Nem ütlek le, srác" – ennyit mondtam csak neki, és a kezemet nyújtottam. Bizonytalannak tűnt, nem tudva, hogy barátként jöttem, vagy piszkálni. Aztán néhány másodperc után megfogta a kezem, én pedig felhúztam, és talpra állt. "James vagyok. A barátaimnak Jimmy. " mondtam. "Üdv" – préselte ki magából nagy nehezen. Nem voltam sokkal magasabb nála; én 188 centi voltam, egy kissé izmosabb, de azért nem túlzottan. A fiú egyértelműen sokkal jobban nézett ki... Biztos vagyok benne, hogy ha nem tartottam volna a számat tudatosan, egyenesen az arcába mondtam volna, hogy fantasztikusan néz ki. Gondoltam: ha így tettem volna, az esélyeim ezután a nullával lettek volna egyenlők. Hogy mekkorát tévedtem...

– ­ Mi a neved, tesó? – kérdeztem.
– Sean... Sean Harrison – mondta halkan. Ahogy észrevettem, nem volt túl beszédes, de tudtam: ezt a tulajdonságát idővel le fogja vetkőzni.
Most végre igazán közelről is meg tudtam szemlélni. Az arcformája olyan volt... hogy szabályszerűen elolvadtam tőle. És azok a lélekbe metsző szemek... Tudtam, hogy meg kell szereznem ezt a srácot.