Destiny 2. rész

Az életem felgyorsult az elmúlt két év alatt. Kati, aki a kollegám volt és akivel azt a csodálatos estét töltöttem, elment máshova dolgozni. Jómagam is otthagytam a céget és tanulmányaim befejezésére koncentráltam, majd elmentem külföldre. Kati és köztem lévő barátság mindig megmaradt, de az életünk két irányba ment tovább. Ő a családjával és az új munkahelyével, én pedig az egyetem és a külföld adta lehetőségekkel voltam elfoglalva. Sokáig telefonon tartottuk a kapcsolatot és a levélváltások is szinte heti gyakorisággal voltak. Mindkettőnk életében "nyomot" hagyott az az éjszaka, de nem tudtuk, hogy mennyire lesz hatással a jövőnket illetőleg...

Kinti tartózkodásom alatt igen szerencsés fordulatot vett az életem. Sikerült elhelyezkednem egy filmstúdiónál és r. asszisztensként dolgoztam különböző hollywoodi filmprodukciókban. Az élet kegyes volt hozzám, mert kint az USA-ban tudtam megteremteni mindazt az egzisztenciát, ami itthon talán sosem adatott volna meg. Jól éltem és jól élek, de a jólét nem pótolta és pótolja azokat a dolgokat, melyek igazán fontosak nekünk. Mire is gondolok: Család, barátok, szerelmek... és sorolhatnám. 2006. Decemberében hazautaztam Magyarországra egy forgatás miatt. Gondoltam ez épp jól jön majd, és összeköthetem a kellemest a hasznossal. Aki kicsit is jártas a filmkészítés világában az tudja, hogy nem sok szabadidő adatik meg az embernek és napi min. 14 óra fogatási munkák vannak. De azért mentségként szolgáljon heti 1-2 nap pihenő mindenkinek jár... ekkor döntöttem úgy, hogy felkeresem a családot, a barátokat és a rég nem látott "kedvest... ".

A sors furcsa fintora, hogy egy napon a telefonom és Kati férje volt... Mivel jóbarátságba vagyunk nem lepődtem meg a dolgon, bár nem tudtam elképzelni mit akarhat tőlem. Nos egy meglepetés bulit szervezett Katinak és arra akart meghívni. picit megdöbbentem, ugyanakkor nagyon megörültem a meghívásnak, hisz régen nem láttam már Katit és így igent mondtam a meghívásnak. Tudtam, hogy megfog lepődni, hiszen nem tudta, hogy hazahozott a munkám, csak annyit tudott, nemsokára hazalátogatok.
Eljött a várvavárt nap. Nagyon izgultam, mert nem tudtam mit fog szólni, milyen lesz a viszontlátás...

Mikor idaérkeztem ő még nem volt otthon. Akik a meghívottak között voltak, azokat szinte mind ismertem. Beszélgettünk, és nevetgéltünk én mégsem tudtam igazán felszabadult lenni... vártam, mikor lép be az ajtón...