Közös szobában Sarah húgommal

Épp készültem átvágni Hartsfield Nemzetközi Repülőtér neonfényes előcsarnokán a csomagkiadó pult irányába, amikor a hátam mögül egy ismerős női hang a nevemet kiáltotta.
– Hé, Kerry!
Megfordultam és egy helyes kis szőke lányt láttam felém közeledni. Már félúton járhatott, amikor felismertem benne a húgomat.
– Hé, Sarah! Hogy vagy?
Sarah odalépett hozzám és megölelt, én pedig párszor finoman megpaskoltam a hátát.
– Megvagyok, bátyus – dünnyögte miközben kibontakozott a karjaimból és hátrált egy lépést. – Anya és apa elmentek a kölcsönzött kocsiért. Majd odakint találkozunk velük, ha visszaszereztük a csomagjaidat. Milyen utad volt?
– Borzasztó. Egy kisgyerek ült mögöttem aki egész utat végigüvöltötte, úgyhogy egy betűt sem bírtam tőle tanulni. Persze mondanom sem kell, hogy ahogy a leszálláshoz kezdtünk készülni, rögtön mély álomba zuhant a kis rohadék.
– Ugyan már, Kerry. Lehet, hogy nem tehetett róla. Igazán lehetnél egy kicsit elnézőbb.
– Én ugyan nem nézek el neki semmit. Ne egy csecsemőt képzelj el, hanem egy négy éves kis szörnyeteget, aki végig azért nyafogott, mert az anyja nem vett neki egy pohár kólát amikor a légikísérők körbejártak a frissítőkkel.
– Uppsz...
– Igen, mondtam is a nőnek, hogy inkább vette volna meg neki azt a nyomorult üdítőt...
– Látom most sem hagyott cserben a híres tapintatod – sóhajtott a húgom.
Odaértünk a csomagkiadóhoz, és szinte azonnal meg is pillantottam a hátizsákomat a szalagon.
– Oké, valójában nem mondtam ezt neki – morogtam –, de gondoltam...
– Na, ezek szerint sikerült végre egy kis önuralomra szert tenned.
– Igen, megtanultam, hogy néha kifizetődőbb, ha valamiképpen elveszem a mondandóm élét.
– Látod, milyen régóta hajtogatom ezt neked...
– Rendben, Sarah – vontam meg a vállam –, beismerem, hogy igazad volt.
Végre odaért mellénk a hátizsákom, én pedig leemeltem a szalagról és a hátamra kanyarítottam.
A reptér épültéből kilépve egy Ford Coronát pillantottunk meg a parkolóban, amint veszettül villogtatta a fényszóróit.
– Ezek biztos anyáék lesznek – mondtam.
Amikor a kocsihoz léptünk apa felnyitotta bentről a csomagtartót, én pedig megpróbáltam helyet szorítani a cuccomnak a sok bőrönd és táska között.