A feleségem igaz története 1. rész

Helló. A következőkben egy történetet szeretnék elmesélni. Amit írok, az mind igaz.
... így kezdőtött első történetem. Most pedig folytatom. Kicsit aggódom, hogy nem sikerül majd visszaadni elég élethűen. De igyekszem.

Az autós "kalandunk" után egyre érdekesebb lett az életünk, főleg ami az éjszakákat érinti. A feleségemmel rácsodálkoztunk egymásra a történtek után. Én furcsállottam az őszinteségét és a kéjvágyát, ő meg az én őszinteségemet és azon vágyamat, hogy más férfivel tudhassam. Tízből kilencszer ha összebújtunk, mocskosságokat sugdostunk egymás fülébe. Ő leginkább arról mesélt, hogy mennyire szeretné megkeféltetni magát a múltkori autós közös ismerősünkkel, én meg csak helyeseltem, lihegtem a fülébe, s amikor élvezettől eltorzult arccal de egészen komolyan azt mondta, hogy – Jancsikám... holnap baszni fogok vele – menthetetlenül elélveztem.
És minden éjjel után eljött a "holnap", de nem csináltak semmit. Pedig egyszer egy randit is összehoztam nekik, szándékosan távol maradtam, de a pasi nem akarta a dolgot. Rejtély, hogy miért. Meg is sértődött rá a feleségem, így szépen abbamaradt minden, szeretkezéseink megritkultak (ismét) és lassan visszatértünk a házasélet nyögveakarós kerékvágásába.
Kb. fél évtelt el, a nyár javában tombolt. A téli emlékek elhalványultak, nem is beszéltünk a dologról. Kissé mintha nehezteltünk volna is egymásra, könnyen bepöccentünk minden apróságért. Itt az idő kikapcsolódni – gondoltuk, és elmantünk nyaralni egy hétre.
... és Brassó, hegyek, kemping... két nap telt el a kibérelt kis faházban. Harmadik nap este megismerkedtünk a szomszédainkkal egy közös – akcióban. Férj, feleség és egy 14 – 15 éves kissrác. Szalonnát sütöttünk a parázson, kicsi , kicsi bor, és máris megvolt a jó hangulat. Tetszett nekem a szomszéd asszonya, amolyan dúskeblű, de kissé butuska, tipikusan polgári feleség. A férje semmilyen nem volt, visszagondolva nem is igazán tudom felidézni magam előtt. Amúgy is túlságosan lefoglalt, hogy időnként burkoltan udvarolgassak a feleségének, s a sötétben néha meztelen karjához érjek a könyökömmel. Engedte, nem tudom, szándékosan-e vagy pedig észre sem vette mesterkedéseimet. Annyira lekötött a nő, hogy elég későre járt már, amikor felfigyeltem a feleségemre.