Az új lakás 1. rész

Megette a fene az egészet – gondoltam – amikor kiderült, hogy az eddigi kellemesen lanyha munkám helyett, egy másik városban székelő fiókunknak leszek a vezetője.
Rettegve gondoltam az előttem álló feladatra, amikor leszállva a vonatról a rám váró gépkocsiba szálltam. A sofőr hátrafordulva kérdőn nézett rám.
– Merre lesz a fuvar főnököm, iroda vagy az új lakás
– Előbb menjünk az irodába, szeretnék megismerkedni az új kollegákkal, aztán majd vigyen a lakásomba.
– Rendben, a kolleginák már nagyon várják a főnök urat – mosolygott rám foghíjas szájával és előrefordulva belevetette magát a pont semmilyen forgalomba.
Jesszus, gondoltam csupa nő, és mind arra gondol most, hogy előnyösen kell bemutatkoznia nekem, ezért tegnap a helyi fodrászt az őrületbe kergették.
Eszembe jutott a Főnök utolsó mondata – Aztán csak vigyázni Sanyikám, vigyázni, mert ott aztán...! Már sejtem mire gondolhatott.
– Mondja csak... khm...
– Jaj bocsánat Főnök, de bunkó vagyok, még be sem mutatkoztam. János, vagy ha úgy tetszik Jani szolgálatára, mindenben a Főnök Úr alázatos szolgája, csak tessék kívánni valamit és János máris teljesíti – alázatoskodott.
– Rendben János, mielőtt bemennék az irodába, legyen szíves, álljon meg egy virágüzletnél. Ha jól értettem, akkor csak női kollegák dolgoznak...
– Gondoltam rá Főnököm, gondoltam rá. A csomagtartóban már ott kornyadoznak csokréták, mind a nyolc, a Gizikét sem kifelejtve, Ő a takarító.
Elámultam, mert kezdett nekem úgy tűnni, hogy egész használható ez a János. Lehet, hogy már volt dolga egy – két új főnökkel?
– Köszönöm ez nagyon jó, talán mégis illik vinnem valamit a kollégáknak.
– Ez csak természetes Főnököm, János mindenre gondol, János mindent elintéz, János...
– Rendben, most már csak azt mondja meg, hogy mikor érünk oda.
– Már itt is vagyunk – kiáltott fel, aztán bizalmaskodó mosollyal hátrafordult – de még egy javaslat, a Klárika süteményét ne tessék dicsérni, mert akkor rögtön elkezdi mesélni, hogy tavaly Ő nyerte a,, Házi sütőversenyt".
– Rendben – nevettem el magam, bár közben arra gondoltam mi jöhet még.
Kiszállva a kocsiból kíváncsian néztem körül. Egy kisebb téren voltunk, balra a házak mögött a templom tornya magasodott – gondoltam arra lehet a központ – jobbra takaros egyemeletes – tipikusan kisvárosi – házak sorakoztak.